Hozzám miért nem illik senki?

Tudom hogy miről beszélsz, megtudlak érteni teljes mértékben.

Hiába passzoltok fizikálisan esetleg intellektuálisan, de mégis nincs meg benne az ami a te lelki világodban. Más a gondolkodásod, esetleg érzékenyebb lelki világgal rendelkezel, szereted a mélyebbre ható beszélgetéseket, ami nem csak a felszínről szól hanem az életről (filozofálás..stb)

Én is hasonló helyzetben vagyok. Imádom ha a a másikkal el lehet úgy beszélgetni, hogy az akármilyen témakörre kihat, de közben érzem a komolyságot,értelmet de emellett tud gyerekesen hülyéskedni, azaz érzem hogy ő a lelki társam mert szinte mindenben egyetértünk (inkább a lelki világot érintve.) Nehéz mert nem szabad elvárással fordulnunk a másik felé, a beszélgetés az meg csak alakul, adódik és mikor gördülékenyen megy a beszélgetés a másikkal az már egy nagyon jó pont, de nem ez fogja letenni a pontot az i-re.

Mivel szeretek én is lelkizni,mélyebb témákat érinteni így az én koromban nagyon nehéz olyan embert találni aki hasonló mélységgel gondolkodna, illetve látná azokat a dolgokat amiket én (nem feltétlen pont úgy, mert érdekes a másik szemszöge is.) akivel felhőtlenül boldog vagy és a beszélgetés során is érzed azt a "biztonságot" a másik mellett mintha te lennél ő. Én nem hiszek a véletlenekben illetve tudom hogy minden okkal történik az életünkben és célunk van így 100%-ig biztos vagyok hogy ott van valahol az a másik személy, aki tökéletesen illik hozzám és hasonló mélységgel,vidámsággal,pozitívsággal és nyitott szemmel látja a világot. 21/F

Nem, ilyen gyakorlatilag nincs.

Olyan viszont annál inkább, hogy valaki pont az olyan jelleműekhez vonzódik, akikkel kizárt, hogy összepasszoljanak.

Meg olyan is van, hogy valaki maga gördít a komolyabb lelki kapocs elé akadályokat.

Nálad valahol ennek a kettőnek az elegye állhat fenn. Becéloztad magadnak azt a tipikus fickós kocsmaréteget, akik lehet, hogy nagy macsók, meg jól tudnak téged szédíteni, de kevés kivételtől eltekintve nem az intelligenciájukkal és empátiájukkal hódítanak. (Megjegyzés: azt, hogy te aztán mindenféle pasinál próbálkoztál, te magad cáfolod meg, ahol a piálásra panaszkodsz. Ha tényleg más körökből is pasiztál volna, akkor ezt nem állíthattad volna nem csak mindegyikükre, de még a legtöbbjükre sem.)

Te meg emellett arról a bizonyos magas lóról szemléled a dolgokat, és a közös pontok helyett inkább rögeszmésen azt keresed, hogy miben tudod őket kisebbnek látni.

Meg hát na, kicsit savanyú is vagy, és az érzelmesebb pasiknál ez nem valami jó pont.

Szerintem ezt te döntöd el.

1. Egyrészt talán lenne lehetõséged kapcsolatra, nem mondhatod, hogy nincs. A leírásod úgy hangzik, mintha a klónodat keresnéd. Sokan jól megvannak egy kapcsolatban, olyan emberrel, aki különbözik tõlük.

2. Ha ennyire speciál, hajszálhasogató elvárásaid vannak, az is jó, de ez esetben nincs okod síránkozni ezen, hogy hát miiiiért is olyan nehéz megtalálnod a tökéletes párod? Bárkinek nehéz megtalálnia az ideálisat, ezért sokan csak lazán ismerkednek, nyíltan, nem támasztanak nagy elvárásokat. Ha te arra vállalkozol, hogy a nagy lelkitársadat megtaláld, akkor ne csodálkozz azon, hogy nem jön össze egyik napról a másikra, ez nehéz ügy.

Amúgy mindenki ilyen marha nagy különlegessèg, senki sem tud könnyen abszolút “magához illõt” találni.

#6: "Ha mindig a tökéletesre vársz, eltelik feletted az idő és rájössz, hogy olyan magasra tetted a mércét, hogy azt senki nem is ugorhatta volna meg."

Itt nem is magával a mérce magasságával van a gond. Sokkal inkább - bocs, hogy így fogalmazom - az asszimetrián. Amikor az egyik fél mindenben 100%-ig nyújtsa a maximumnál is többet, és még így is a másik keresi, hogy mibe tud belekötni, holott ő maga meg nem hajlik arra, hogy a másik számára érdekes és izgalmas személyiség legyen. Ezzel most nem azt mondom, hogy mint valami modern kasztrendszerben, szinteket kell létrehozni, és az alapján társat keresni, hanem pusztán az elvárás és az igyekezet között van ellentmondás.

Nem a kényeskedő hercegnőt kell játszani, hanem tenni azért, hogy az egy kölcsönösen jó kapcsolattá váljon.

Ettől persze még vannak, akik erre tényleg alkalmatlanok, hiszen van, hogy két ember sehogy nem passzol össze, de ha már valaki szerint az összessel baj van.... mint az autós, aki szerint mindenki rossz irányba megy az autópályán.

" 1-2 dologban nagyon különböztünk."

És??

Ha ez az egy-két dolog nem olyasmi, ami lehetetlenné teszi a kapcsolatot, akkor ezzel semmi probléma nincs. Azt el lehet felejteni, hogy majd találkozunk azzal, aki mindenben 100%-ig egyezik velünk. Sőt! Nem is biztos, hogy az olyan jó kapcsolat lenne. Sokszor pont az tesz valakit izgalmassá, hogy mi az, amiben ő eltér.

Személy szerint a legbénább kapcsolatom volt az, amelyikben mindketten maximálisan hasonlók voltunk. Az ideális kapcsolathoz nem azonosaknak kell lenni (de nem is különbözőknek, mint ahogy sokan gondolják), hanem komplementereknek. Egyáltalán nem baj a különböző jellem, a különböző érdeklődési kör, csak legyen meg egymás iránt az érdeklődés.

"ők nyitottak, magabiztosabbak, azaz velük ezerszer nagyobb az esélye annak, hogy megismerkedek"

Tipikus példája, amikor te magad is felismered a csalódások okát, de kényelmesebb panaszkodni, mintsem kicsit több energiát a dologba fektetni.

Mondjuk ha nem csak az éppen nagy fickósan szembe jövő első pasassal lennél hajlandó leállni, akkor lenne esélyed értelmesebb emberekkel is megismerkedni. Ja, hogy ők nem fognak az utcán utánadfütyülni, meg nem fognak a diszkóban kéretlenül letaperolni? Attól még nincs megtiltva, hogy ismerkedj velük. Rengeteg helye és módja van az ismerkedésnek, és most nem csak az unalomig szajkózott könyvtárra gondolok. És az sem igaz, hogy mindegyikükből harapófogóval kell minden egyes szót kihúzni. De még ha van is benne valami, lehet, hogy jobb egy visszafogottabb társ, aki a lelkedet akarja elérni, mint az, aki tíz perc alatt a bugyit akarja rólad lebeszélni.

Alapvetően az a baj, hogy te az egyik jellemre vágysz, de csak a másik tábor tagjainak adsz lehetőséget. Ha én barna hajú lányt szeretnék, de csak vörösekkel vagyok hajlandó szóba állni, akkor nem fogom a célomat elérni. (Béna hasonlat, de szemléletes.)