Csajok! Hogyan lépjünk felétek ha tetszetek nekünk, fiuknak?

Nyilván magatokat kell adnotok - hiszen ebből tudjuk eldönteni, hogy akarunk-e titeket.

A bók szeretete emberfüggő. Pl. ha nekem bókolnak, én annyira furán érzem magam... :D Nem tudom, miért. :)

Ja, és ha bókoltok, és a lány illedelmesen megköszöni, akkor ne mondjátok, hogy "szívesen", mert attól a falnak lehet menni... az olyan, mintha kényszerből mondanátok. Haha! :D Inkább mosolyogjatok egyet és váltsatok témát. :D De én csak magamból tudok kiindulni, hogy nekem mi tetszik. Mások nevében nem beszélhetek.

Egy-egy helyén mondott, kizárólag az adott személyre irányuló bóknak, szerintem van értelme, legalábbis én így szeretem, a sokszor puffogtatott általánosságokat nem. Az mindenképp jó, ha nem próbálsz más lenni, mint ami vagy, mert az hamar kibukik, és a megfelelési kényszer is taszító, amikor pl. szeret valamit a férfi, én azt mondom, nekem az nem stílusom, nem tetszik, aztán rögtön helyesbít, hogy annyira azért ő sem..

Ez csak egy apró dolog, amitől azt érzem, hogy be akar vágódni, és nem meri vállalni önmagát, pedig attól, hogy bizonyos dolgokban más az ízlésünk még nem kizáró ok.

"Mindig egy lépést előre, aztán kettőt hátra."

És ha a lány még mindig ott áll rád várva, mikor körbeérsz a Földön és összekoccan a hátatok, akkor kérd meg gyorsan a kezét, mert ő az igazi!