Ti próbálkoztatok már másodszor, egy egyértelmű visszautasítás után? Vagy történt már veletek ilyesmi?

Én pár évvel ezelőtt mikor 18 voltam elmondtam egy 21éves lánynak, hogy tetszik nekem. Erre azt kaptam, hogyha picit idősebb lennék, meg hogy 18évesen csak barátként tud rám tekinteni. Ami abszolút érthető. Amúgy nem ez jött le a lánynak a viselkedéséből utána sem. Csak szimplán én még akkor gimis voltam, bentlakásos suliban szóval még ha össze is jöttünk volna szerintem tudta, hogy kb soha nem találkoztunk volna :D Ezután barátilag még beszélgettem vele 1évig, mert nagyon szerettem a stílusát, de azután már nem próbáltam meg felszedni.

Ha visszautasítanak őszintén egy őszinte vallomásra akkor nincs mit szépíteni rajta, nem fogom pazarolni az időmet, és az ő perceit sem fogom kellemetlenné tenni azzal, hogy olyannal próbálkozok ami nem fog működni.

Soha sem ereszkednék le odáig, hogy visszautasítás után megalázzam magam mégegyszer. Többre tartom magam ennél. :D Bár elképzelhető, hogy valaki eljut arra a pontra amikor már minden reménytelennek látszik, és elvakultan szerelmes lesz egy lányba, de nem velem.

Igen, tényleg lehet kínos, de a lányok, ahogy írtad is, bizony tényleg szokták kicsit kéretni magukat. Ezért én annak az elvén vagyok, hogy 3 a magyar igazság... Szóval pasiknál kicsit más lehet a felfogás, mint ahogy te gondolod. És nem érdemes egy elutasítás után feladni, mert akkor meg az a baj, hogy nem is kellek eléggé.

3 után tényleg feladom. Persze azért ez szituációfüggő is. Mert nem mindegy hogy egy Facebook üzenetről van szó, vagy kapok egy pofont (nem volt még ilyen) mondjuk, mert megpróbáltam megcsókolni. :D

Meg azért látszik az egy nőn, hogy egyáltalán nem vevő rám, vagy kicsit kéreti magát. Ha meg mondjuk bunkó, flegma, vagy más miatt csalódás, akkor hagyom egyből.

Egy egyértelmű visszautasítás után, ahol a lány tudtomra adja, hogy nem vagyok az esete, és semmi esélyem nála, nem próbálkoznék még egyszer. Minek?

Viszont ha egyéb szöveggel (pl.: "bocsi, most nem akarok kapcsolatot") utasítanak vissza - velem ilyen is előfordult, akkor azért megpróbálnám még egyszer, várva néhány hónapot, hátha meggondolja magát, és mégis akar. Ilyenkor azt tételezem fel, hogy a lány igazat mond, és tényleg nem akar kapcsolatot, és nem pedig csak velem van a baja.

Ha meg azzal utasít vissza valaki, hogy van pasija, akkor lehet, hogy mondjuk egy év múlva - ha addig mással nem alakulna semmi - újra megpróbálnám, vagy kipuhatolnám, nem szakított-e véletlenül.

21/f

Volt egy egyetemi évfolyamtársam. Én a fiú, ő lány. Már az első pillanattól kezdve tetszett. Elsőéven volt pár randi, de nem nagyon lett belőle semmi, és így utólag szerintem én sem voltam elég határozott. Aztán, utána csak jóban voltunk, akkor még nem volt divat ez a barátzóna kifejezés, de simán belekerülhettem. Másodéven megint elhívtam randira, ott sem volt előrelépés, és ismét elmondom, hogy én is lehet, hogy puhány voltam, még kevés tapasztalatom volt. De akkor és ott én nem éreztem részéről, hogy akarna többet. Teltek az évek, nekem voltak más lányok, neki meg tudtommal nem volt semmi komoly. De közben valamennyit mindig beszéltünk, a kapcsolatot nem szakítottuk meg, voltak néha közös órák stb. De én már nem erőltettem harmadjára. Ugyanakkor, továbbra is nagyon tetszett nekem, amikor megláttam, azért néha elképzeltem, hogy milyen lenne együtt.

Eltelt három év, lediplomáztam, valahogy szóba jött, hogy igyunk meg egy fröccsöt a diploma tiszteletére. Belement, el is mentünk. Vagy azért, mert már tapasztaltabb és határozottabb voltam vagy tényleg ő is akarta, de lett folytatása. Már vettem a jeleket, hogy ő is többet akar. Azon a randin, amikor összejöttünk, elköszönéskor én csak puszit adtam, majd ő húzott vissza és megölelt. Én akkor nem szаrtam be, tudtam a dolgom, megcsókoltam.

Most persze mindenki gondolhatja, hogy csak összejöttek, akiknek össze kellett volna már rég. De sajnos nem. Hét hónapot voltunk együtt, de ilyen lapos kapcsolatom még sosem volt. Kiderült, hogy párkapcsolati szempontból alig illünk össze, teljesen mások a céljaink, konkrétabban, nekem megvoltak már, neki meg semmi. Az ágyról nem is beszélve, az együttléteink is teljesen laposak voltak, annak ellenére, hogy nekem ő, mint nő, nagyon bejött és elmondása szerint én is az első naptól kezdve vonzó voltam számára. De a passzivitása az ágyban mindig olyan szürke hangulatot teremtett. A kapcsolat háromnegyedénél már látható volt, hogy nem lesz hosszú életű. Leültünk, megbeszéltük és békével elváltak útjaink. Azóta nem is beszéltünk, csak a kölcsönös születésnapi, karácsonyi, újévi köszöntés voltak meg.

Szerintem az nagyban közrejátszott, hogy mivel régóta ismerjük egymást, azt hittük, tényleg ismerjük egymást, de valójában mégsem. Szóval, ez az én történetem, ahol hét év után, három próbálkozás után csak pont került a sztori végére. Bevallom, kicsit csalódás is volt, hogy ennyire nem megy azzal, akire nekem valahol tudat alatt mindig vágytam egy kicsit, de most már legalább tudom, hogy nem megy, semmilyen szomorúságot vagy hasonlót nem érzek.