A nők, lányok még jobban bunkók, mint a pasik?

12-es vagyok. A kérdést azért tettem fel, mert volt aki ezzel indokolta meg, hogy az első opciót választja. Reagálva egyetértek az előttem kommentelőkel beszólogatni bunkóság, de nem méltatni valakit egy egyszerű hárombetűs nemre és enélkül hirtelen eltűnni pontosan akkora. Ne próbáljuk meg az egyiket szimplán elfogadhatónak beállítani mert egyik se az. Az pedig, hogy a fiúk nem utasítanak el valakit szintén nem igaz, csak sokkal ritkább. Kezdeményeztek nálam is többször az elmúlt évtized során, nem egyszer fordult elő, hogy nemet mondtam és nem a bunkó módon, nagyon imponált és természetes jól is esett, de nem voltak az eseteim/túl hirtelen jött/más miatt nem volt alkalmas. Ezt ilyen formában a tudtukra is adtam és mi lett a vége? Szinte kivétel nélkül minden esetben máshogy adták elő a történetet, volt aki terjeszteni kezdte a nem létező impotenciámat, de a legdurvább eset egy budapesti szórakozóhelyen történt, egy vadidegen nő enyhén ittas állapotban az alfelemet kezdte fogdosni minden előjel nélkül, megkértem rá visszafogottan, hogy fejezze be, akkor ott helyben úgy gondoltam megértette... 5 perc múlva egy biztiőr a vállamnál rántott fordított állásba, hogy most távozni fogok, mert molesztáltam a kishölgyet. Én nem általánosítani akarok, de erre is van példa. Itt mindenki úgy próbálja beállítani a dolgot mintha minden eredője a másik fél lenne, de ez egy baromi nagy képmutatás és legalább annyira alaptalanul általánosító is.

A jellemtelen emberek szokása a köddè válás,a hitegetès,ès egyèb,ennèl jóval durvább dolgok.Sok nő ès sok fèrfi ilyen,ezt nem az illető neme határozza meg,hanem a szemèlyisège.Márpedig a mai világban korrektnek ès èrzelmesnek lenni olyan,mintha tollpihe volnál a szèlviharban...

Nem minden lány/nő bunkó, aki nem válaszol, én se. Én ha valamit nem szeretnék mégse, akkor megmondom őszintén. Ám ennek részben az az oka, hogy én alapból is eléggé őszinte, szókimondó személy vagyok.