Többgenerációs együttélés=determinált társtalanság?

40+-os ffi vagyok. Egy ismerősöm szerint azért nincs párom, mert "apukámmal lakom".

Kifejtés, valóság. Apám 80 éves, idős ember, de elvan magában. Pár dologban segìtek neki, pl gyógyszerei beszerzése, de önállóak vagyunk.

Többgenerációs házban élünk. Ezt úgy kell elképzelni hogy két teljesen különálló felszerelt lakás alul ő fent én.

A házon van adósság régről, de alapvetően ez nem papa hotel, ő is önellátó és én is. Volt már korábbi párkapcsolatom, tehát nem egy ilyen lúzer nagy gyereket kell elképzelni.

Sajnos a jelen az, hogy akkora jövedelmem nincs hogy a meglévő, saját tulajdonú házfelem mellé vegyek még egy lakást. Apám nem magatehetetlen de heti pár órányit segítségre szorul, nyilván nem akarnék a világ másik felére menni. A jelen anyagi helyzetem nyilván nem végleg ilyen de most azonnalira eléggé korlátozott.

A kérdés pusztán annyi, hogy ez önmagában kizárja-e az ismerkedést?

Kérem hogy akiknek csak a kötekedési színvonalú válaszokra futja, az kímélje meg magát.

Nem papahotel mert mindenki külön él csak éppnszomszéd jelleggel