Szerintetek melyik nő lehet kapósabb a férfiak körében: egy huszas évei elején járó egygyerekes anyuka vagy egy harmincas éveben járó, még gyermektelen nő?

Számomra az egyedülálló 30-as nő.

Nem akarom más gyerekét nevelni, sajátot szeretnék majd.

Kisgyermek kizáró ok. Keressen a csaj más balekot, aki felneveli a gyereket.

A harmincas életkor sem túl vonzó, habár sok harmincas hölgy erősen meghazudtolja a korát. Én picit attól félnék az ő esetükben, hogy a nő nem szeret igazán csak kellett egy apa a gyerekének. Szóval ezért a 30 alatti gyermektelen nő az ideális. De ha választani kell két rossz között akkor mindenképpen a gyermektelen, és negyvenes vs. gyerekes esetén is a negyvenes nyerne.

Ha elméleti síkon nézzük, akkor egyértelműen mindenki a gyermektelen nőt választja.

Aztán találkozol egy fiatal lánnyal, akiről kiderül hogy gyereke van, de nem érdekel mert annyira megfogott. 1000 ilyen példám lenne. Viszont olyan is, hogy 16 évesen szült, most 23 évesen pedig senkinek sem kell másra.. értitek.

Hasonló a szitu amit a 8as felvázolt, annyi különbséggel, hogy érdekel. Általában elzárkóznak ilyenkor további gyerek vállalásától, apuka is többé kevésbé képben van, + ha van közös/hozott gyerek, akkor hajlanak az "én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk" felállásra, ami szintén nem valami jó. Ezeket az elején érdemes megbeszélni, ha a férfi komoly kapcsolatban gondolkodik, a nő pedig nem alkalmi eltartót keres magának. Mi megbeszéltük és kapcsolatban vagyunk. 30as gyermektelen nőben is találni bőven komolytalant (nem véletlenül mondom). Valamint az is ott van, hogy a gyerekes anyát látod, hogyan vezet háztartást, hogy bánik a gyerekkel, mennyire gondoskodó és emellett mennyi időt szán még rád is. Egy 30as szinglike ilyen szempontból zsákbamacska lehet. Nem azt mondom, hogy az egyik jobb/rosszabb, mint a másik, ez egyén függő elég erősen szerintem. Van példa pozitív is, negatív is.

31/f

Ennyi alapján a 30as felé hajlik a mérleg.

De nekem van egy 38éves gyermektelen nő ismerősöm, aki csóró és a 70 éves anyjával lakik,kb minimálbèrt keres nem tehetséges fodrászként és minden hétvégén leitta magát valami putri koncerten.

Ezzel szemben én egyedülálló anyuka lettem 22 évesen, saját lakással, diplomával, rendes állással. Nem volt kérdés, melyikünk a sikeresebb a férfiaknál.

Persze a férfiaknál, nem az önállótlan, szűz, csóró huszonéveseknél, akik gyereknek érzik magukat a családalapításhoz.

Most a 40 éves nő anyuka lett egy alkalmi kapcsolatból, utálja az életét, de a folyamatosan félrelépő apukát nem akarja elhagyni, mert biztos anyagi forrás és nem akar egyedülálló anya lenni..

Szóval csak a leírtak nagyon keveset mutatnak az életből, lehet még ezeregy tényező, amitől ido-oda billeghet a mérleg..