Ha konkrét elképzeléseim vannak a párkeresésben, akkor vagy kompromisszumot kötök, és érzem azt, hogy megalkudtam a boldogságom terén, vagy egyedül maradok?

Nyilván te is tudod, hogy a férfi egészséges testtömege alapvetően a magasságának utolsó két számjegye. Ez csak becslés, mert más-más egyéni testtömeg indexek vannak, de alap kiindulási pontnak alkalmazható.

Vagyis férfiak esetén például 185 cm-hez 85 kg az ideális testsúly. A 75 kg már alultápláltságot mutat.

Nőknél ugyanez a számítás nem alkalmazható (eltérő táblázat vonatkozik a két nemre, mivel a női testalkat más, a férfi váz és izomzat kötöttebb, erősebben jelenik meg súlyban a csontozat az eltérő aránya miatt, és az izomzat is), nőnél a 160 cm-hez a 60 kg már súlyfelesleg.

Ezzel vitatkozhatsz, de nem velem vitatkozol, hanem az orvostudománnyal.

Nem az egészség fogalmát kell az emberhez változtatni, hanem utóbbit az előbbihez.

Egyébként, ha igazságot keresel, ne ebben keresd. Amíg egy lány esetén testalkatilag többet nem várnak el, mint hogy vékony legyen - ami normális táplálkozással, tartózkodva a túlevéstől, már önmagában teljesül, teljesítem én is, tehát egy egyszerű életvitellel már megáll -, addig egy férfitől emellett az is elvárt, hogy kidolgozott izomzata legyen, ami viszont hétköznapi élettel már nem valósul meg, hanem kifejezetten edzés kell hozzá.

Tehát a nőktől csak a súlyfelesleg nélküliségét várják el, a férfiaktól a súlyfelesleg nélküliségét, _és_ az izmosságot. Azaz többet kell tennie pusztán egyszerű életnél, abba már energiát is kell fektetnie.

"Ne viccelj már, nem találkoztál még olyan nővel a mai tele szemetelt ételeket kínáló világban, aki diéta és torna, edzés, akár kondizás nélkül nem TUD vékony lenni?"

Lehet, lemaradtam valahol. Kötelező volna szemetet enni? Éppen erről beszéltem, normális, és rendes mennyiségű étkezéssel, mozgás nélkül, egyszerű hétköznapi életvitellel is rendes testalkata lehet valakinek, ellenben férfiaknál _ez_, a szimpla létezés még nem elég, csak az nem elég, ha nincs súlyfeleslege, hanem kifejezetten izmosnak is kell lennie, amiért már tenni kell, külön kemény munkával.

És a normál, egészséges mértékű és minőségű étkezés nem azt jelenti, hogy magokat kell emiatt rágcsálni, csipekegetni, mint egy madár, nem, egyáltalán.

De miért is ne lehetne borsófőzeléket enni fasírttal, mekis menü helyett? Vagy miért fontos a chips rágcsálása a tévé mellett?

Szükség van rá, anélkül éhes volna az adott egyén?

Vagy miért kell a megszokott cukrozott üdítőket (legyen sprite, fanta, dr. pepper, vagy "gyömbér", "vadmálna", bármi), gyakorlatilag egy az egyben cukoroldatokat inni, jobb minőségű (tehát nem 12%-os!) gyümölcslevek, vagy esetleg töredék cukormennyiséget tartalmazó otthoni szörpök helyett? Esetleg ásványvíz időnként?

De az ember hozzászokott az erős, durván cukrozott, tömény édes, intenzív ízekhez. Én már évekóta nem ittam ilyet például, és mikor újra ittam, nem értettem, ennyire tömény, ragadósan, nyelvtapasztósan édes dolgokat hogyan bírtam eddig inni. Mert elszoktam ettől.

Szóval nem. Nincs olyan, hogy valaki nem TUD vékony maradni, mert senki nem kötelez rá, hogy ne rántott húst, uborkát, paradicsomot, levest, és gyümölcslevet egyél és igyál, hanem cukrozott italokat, és mindenféle junkie foodot.

"Tudod, 8 nőből 1 küzd 18 éves kora körül kezdődő inzulinrezisztenciával például, minden nyolcadik nő tehát például torna és diéta nélkül nem tud vékony lenni"

És az ugye világos, hogy az inzulinrezisztencia sem kötelezően beálló folyamat? És igen, jól számolod, hét lánynak megy, _egynek_ nem. Tehát hétszeres(!) azoknak aránya, akiknél ez nincs így. Engem cáfolsz ezzel, vagy éppen önmagadat?

Ha nálad ez nincs így, nem gondolkodtál még róla, hogy ahelyett, hogy körülményekre hivatkoznál, és önmagadon kívülálló hatásokkal felmentést adnál magadnak, inkább azt néznéd, hogyan lehet, hogy 7 másik nőnél nincs így?

(Amennyiben hitelesek a számok - nem néztem utána.)

"De nagyon szűklátókörű volt, amit írtál, hogy csak a férfiaknak kell sportolni az elfogadott testalkathoz."

És az hogyan van, hogy én diéta, számolt energiabevitel, tudatos ételpárosítás, figyelt kalóriatáblázat nélkül, és nulla sport mellett is - tehát szimpla, teljesen átlagos, hétköznapi életvitellel - normális, súlyfelesleg nélküli testalkatú vagyok, noha abszolút nem figyelek rá, hogy így tartsam? Pusztán csak élek, semmi egyebet nem teszek érte.

Tehát női részről elég ennyi is, pusztán csak hétköznapian, átlagosan élni, és nem túlsúlyosnak lenni, de semmi továbbit nem tenni érte.

Míg férfiként ez is elvárt, _és_ mellette még izmosságot is elvár az ellenkező nem tőlük, ami viszont már nem adott állapot önmagától, azért _ külön tenni kell_, és nem elég még csak megszerezni sem, és örülni neki, hanem folyamatos edzés árán meg is kell tartani az azzal kialakult izmokat, újra és újra, nem maradandóak - itt már nem elég egyszerűen élni, keményen tevékenykedni kell valami többnek az eléréséért.

Tehát? Ha azt mondod, nem igazságos, valójában ez nem az, hiszen nem ugyanaz valósul meg a két nem esetén, az egyiknek többet kell tennie a párkeresésben. Ebben is éppen a férfi nemnek van hátránya.

Nincs fogalmad arról, milyen nehéz a párkeresés, amíg nem bújsz ki a kényelmes női helyzetedből, és nem bújsz az ellenkező nem bőrébe. Javaslom, egyszer próbáld ki. Volt egy nőismerősöm, aki az én alteregómmal próbált meg párt keresni, "majd ő megmutatja". Egy hónap után feladta.

Akkor nyílt ki a világ előtte, hogy mennyire nehéz helyzetben van egy férfi az általa addig tapasztalt nehézségekkel szemben. Mennyivel összetettebb formában kell megfelelnie. És amíg egy lánynak az jelenti a kihívást, hogyan válassza ki a több jelöltből azt, akiben megbízhat, addig egy srácnak az, hogy egyáltalán hogyan érjen el hajlandóságot a nyitásra az ellenkező nem _bármely_ tagja részéről a többiek mellett állva.

Ez kicsit hátrányosabb helyzet, nem?

Egy lánynak fogadnia kell a megkereséseket, és mivel puncija van, elég, hogy ezt birtokolja, és felállíthat mindenféle feltételt. A férfiaknak annyi a lehetősége, hogy megpróbál megfelelni a feltételeknek, válogatni nincs nagyon módja.

Ugye, örökérvényű jelkép, hogy a férfi kéri meg a kezet, és a nő _mond_ igent.

Inkább örülj annak, hogy szerencsédre a kényelmesebb pozícióba születtél, minthogy még azt az alap elvárást is megkérdőjelezd egy férfi részéről, hogy legalább egészséges, normális testalkata legyen egy lánynak. Ezért tenni semmit nem kell, ez adott.

A férfinek nem lehet semmi elvárása, sértésnek veszed, miközben egy férfinek még olyan, általa nem is tudott szempontoknak is meg kell felelnie, hogy milyen színű ingben vonzóbb egy képen, vagy milyen cselekvés közben fotózzák?!

Szerinted ez visszafelé mennyire mondható el?

Amit írsz, hogy akkor én legyek 72 kg, puszta sértett böködés, odaszúrás - mutassak talán képet a hasamról, bizonyítékul számodra, hogy ennél laposabb már nem lehetne, mert azzal a csontok kitüremkedése jönne elő? Nem hiszed el, amíg nem látod? Megnyugtatna? Szóval? Ebből tíz kg mínusz már alultápláltság volna.

Igen, 160 cm-hez a 60 kg nők esetén túlsúlyt mutat, az eltérő testfelépítés, kötöttség, csontozat miatt. Nem hiszem, hogy újat mondok vele, hogy a nő és a férfi eltér ebben. (A testtömegindexre is más táblázatot adnak, az energiabevitelt is eltérően számolják.)

Csak egy példa: a nővérem ennél például magasabb, és mellé kisebb súllyal - és nincsenek kint a bordacsontjai.

És igen. Jól érzékeled. Én csak a (!)minimumot(!) várom el. Miközben eszméletlen összetett és érthetetlen elvárási listának KELL megfelelnem, és még így is van nálam jobb, amíg pedig van, addig keresztet vethetek magamra, nem ismert fogalom a másik nemnél a kompromisszum - miért is lenne, ha van jelentkező?

Próbálok minden szempontnak megfelelni, ilyen egyenlőtlen feltételállítások mellett is. Mégis egyedül vagyok.

És SÉRT, hogy számon van kérve rajtam, hogy valami pici, jelentéktelen dolog teljesülését, egyetlen szempontot én is bele szeretnék tenni. Én férfi vagyok, én teljesítsek, törekedjek többre, jobbra, fejlesszem magamat, minél több felületen nyújtsak többet, míg másnak elég CSAK annyit nyújtania, hogy véletlenül puncival született, és hajtsak a kegyeiért?

Ha pedig csak annyit kérek, hogy ne legyen súlyfelesleg (amit én bármi nélkül tartok!), már sértve vagy, hogy túlkívánom magamat?

Hol itt az igazságosság? Te beszélsz arról, hogy nem igazságos??

A válaszodat pedig megelőzöm: ez nem nőgyűlölet.

Mert ez olyan standard dobálózás itt gyakorlatilag bármire, ami az itt összegyűlt, frusztrált, sértett női keménymagnak nem tetsző írás.

Ez sértett igazságérzet. És tudod, még ezzel is kiegyeztem. Nem megyek szembe a világgal, elfogadom, hogy nehezebb helyzetből indulok, hátrányt szenvedek az életemben a párkeresés terén, csak azért, mert férfinek születtem, véletlenszerűen.

De az, hogy még meg is aláznak azon keresztül, hogy a felvázolt nyilvánvaló helyzetet nem látva, szinte már gúnyként, számonkérik felém egy ilyen lényegtelen dolog megszabását, ez nevetséges.

Meddig lehet még elmenni ebben?