Ti járnátok olyan pasival, aki 28 évesen megfektetett egy 18 éves lányt, aki még le sem érettségizett?

# 30

Neked elárulta már anyád, hogy fogyatékosként szart a világra, vagy most szerzel tudomást róla? Mi lenne, hogy ha elfogadnád, hogy öregszel? Nem pedig azon görcsölnél, hogy más 5 évvel fiatalabb lányokat kúr, mint te. Ezzel a stresszel csak felgyorsítod az öregedés folyamatát.

Attól függ, hogy ez egy kölcsönös megbeszélésen alapuló akármi (kapcsolat, szexkapcsolat) volt-e a lánnyal, vagy kihasználta, átverte. Ha tudták mindketten, hogy mi az együttlétük célja, akkor ismerkednék a férfivel.

Ha 14-15 évesről lenne szó, akkor viszont nem akarnék ilyen emberrel kapcsolatban lenni. Egyszerűen eltérő a gondolkodásunk, ezért később máshol úgyis megjelennének ezek a különbségek az értékrendünkben az esetleges kapcsolatunk során.

Nem irigységből, frusztráció miatt nem kezdenék olyannal, aki 14-16 éves tinikkel szexel, hanem mert nem tartom intelligens, következetes embernek. Nem csak testileg, hanem értelmileg is érettnek kell lenni ahhoz, hogy valaki szexuális életet éljen. Gondolom, nem feküdnél le egy értelmi fogyatékos emberrel sem, hiába érett szexuálisan, ha értelmileg nem tudja felmérni, hogy milyen következményei lehetnek a cselekedeteinek. Ezért vannak olyan sztorik, amiket itt is lehet olvasni, hogy a 30 éves férfit a szakításuk után zaklatásért feljelentette a 14 éves exbarátnője, a 25 éves férfit szakítás után azzal zaklatja a 16 éves exbarátnője, hogy öngyilkos lesz, és hiába tiltja, minden internetes közösségi oldalon, telefonon, továbbra is zaklatja a tinilány (a házukhoz mászkál). Másik srác írta, szintén 25 éves, hogy a 16 éves exbarátnője képeket küldözget, amin a karjait, a lábát vagdossa, hogy miatta teszi, amiért elhagyta, nem vette őt komolyan. És még sok hasonló történetet írnak a férfiak maguk arról, amikor egy testileg érett, de még minden más szempontból éretlen kis tinilánnyal kezdtek. Elhiszem, hogy vonzó, kihívó sokszor egy ilyen idős lány, de felnőtt emberként legyen már valaki annyira felelős, értelmes férfi, hogy vissza tudja fogni magát.

meleg kapcsolatokat már jobban védik ezen az oldalon, mintha 1 heteró pár közt 5 évnél több a korkülönbség

ide jutottunk

Nem mindegy, hogy ki kivel fekszik le őszintén? Basszus, ez mindenkinek a saját dolga kellene, hogy legyen.

Ez a baj a mai világgal: mindenki mások életével foglalkozik. Lehurrogják azt aki mer felnőttként (25-30) éves létére szexelni (15-18) év körüli lányokkal.

Annyira a felnőtt pasik vannak hibáztatva, de az nem baj, hogy sok tini lány meg rá izgul az ilyen idős pasikra.. az nem baj, ha ilyen lány önként adja magát.

Úgy is akkor is a pasi a hibás.

Senki nem árt senkinek ezzel, ha lefekszenek egymással könyörgöm. (már mint ha nem adnak át nemi betegséget, vagy a pasi nem erőszakos persze a lánnyal).

Annyira szerettek turkálni mások életébe, hogy könyörgöm, álljon ki az emberek elé, az ilyen férfiak elé, akik fiatalokkal szexelnek, szexeltek és vessetek rá követ. De csak akkor tegyétek meg, ha a ti életek 100%-ig patyolat tiszta és soha semmilyen jellegű bűnt el nem követtetek.

Mert az ilyen gyökerek szerint, aki félős, nem ismerkedik, nem tud megszerezni egy felnőtt nőt, akkor az dögöljön meg szex nélkül. Mert sokan így gondolkodnak.

Akkor ezek szerint, akik 25 éves korukig a tanulásnak, a hobbijaiknak éltek, de végül úgy jöttek ki a dolgokból, hogy minden máshoz értenek, csak épp a nőkhöz nem, mivel nem volt az életük része az ismerkedés; akkor az ilyenek is pusztuljanak meg szex nélkül, mert a legtöbb ember szerint beteges megfektetni egy fiatalt.

Az ilyen emberek egyszerűen csak undorítóan irigyelik azt, hogy valamit adott az élet annak a szerencsétlennek.

Tessék: Engem is le lehet pontozni:

Kiskoromba majdnem meghaltam, anyám totális féltése végett soha nem jártam emberek közé. Koromhoz képest visszamaradottabb lettem; soha nem beszélgettem senkivel, a játékok érdekeltek csak.

Kisegítőbe kerültem, ahol 14 éves koromig ha 25 ember között voltam folyamatosan. Olyan volt a suli, hogy két osztályterem volt. Egyikbe 1-4-ig jártak gyerekek, a másikba 5-8-ig. Létezett ilyen.

Így azt sem szoktam meg, hogy sok ember között lennék.

Félős lettem, sok hülyeséget éltem át életem során.

Anyámat kiakarta csinálni a szomszédasszony, mert kikezdett akkoriban a fiatalkorú bátyámmal, és mivel kicsit elme roggyant volt a nő, ezért anyám elakarta szakítani őket egymástól. Aztán bátyám is belátta, hogy be kell fejeznie ezt az egészet. Ez nem tetszett a nőnek és átjött hozzánk, valahogyan (erre már nem emlékszem, csak a következő kép marad meg kiskoromból)

kiültette anyámat egy székre a bejárati ajtóval szembe és kést szorított anyám torkához.

Aztán bátyám valahogy kiszedte a kezéből és kidobta, még arra is emlékszem, hogy nem sokkal később átjött a nő férje és neki esett bátyámnak, aki mellett ott álltam és féltem, hogy mi van.

4 éves lehettem körülbelül.

Aztán óvodába járva, 6-7 évesen volt egy idegbeteg srác, aki vert, bántalmazott engem. (később pszichiátriai kezelésben részesült).

Szóval eléggé beszari kisgyerek lettem.

Utána még hála anyumnak, meg keresztanyámnak:

Bele lettem nevelve az Istenhitbe. Nem mondom, hogy rossz volt, de sosem voltam igazi hívő.

És ott is féltem, ha rosszat teszek pokolra kerülök.

Minden iskolámban kinevettek és bántottak.

Sosem volt barátnőm felnőtt koromig.

Felsőoktatásra jelentkeztem, felső fokú OKJ szakképesítésre, az akkor még Szolnoki Főiskola néven futó intézménybe. (Ma már Egyetem lett).. milyen ironikus. Nem is tudtam róla sokáig.

Mivel mindenki csak bántott egész életembe, a játékokon kívül semmi az égadta világon nem érdekelt.

Barátaim nem voltak. Barátnőm nem volt. Addig soha.

A főiskolán, utolsó évem félévi vizsgái előtt egy nappal, 51 évesen az édesanyám elhalálozott.

Nekem édesanyám volt az életem, a mindenem.

Ez nem azt jelenti persze, hogy édesanyám pici fiacskája voltam, akinek anyuci mondja meg, hogy mit csináljon; de függetlenül mint szülőt, őt szerettem mindig is. Apám sosem volt az az apa típus. Sosem voltam jóba vele.

Depresszióba estem, olyan szinten, hogy a halálomat akartam. Nem voltam sportos, ahogy korábban írtam, nem érdekelt a játékokon kívül semmi.

Alig voltam akkoriban még kb 65 kg.

Akkor kezdtem el ismerkedni, de nem értettem hozzá.

Nem értettem az emberekhez és azt kell hogy mondjam, 8 évvel anyum halála után, 30 éves fejjel, most sem értek hozzájuk.

És nekem is volt 14 éves barátnőm, 2 is. Egyikkel semmi nem volt csókon kívül. Őt még templomból ismertem meg, anyukája mivel szeretett és ismert is látásból (ministráltam, felolvastam), ezért nem zavarta hogy a lányával vagyok. De aztán az másfél hónapnál nem is tartott tovább.

Egy 18 éves barátnőm lett másfél évvel később, aki 1 hét után dobott. Vele sem volt semmi.

Majdnem 23 éves voltam, szűz... szenvedtem, kíváncsi voltam a szexre és végül prostiztam egyet.

Aztán még rosszabb lett minden. Még jobban hiányzott, még jobban szenvedtem. Kontrollálni nem tudtam magamat.

Sírtam miatta, minden bajom volt.

Kb másfél évvel később lett egy szintén 14 éves barátnőm, aki 1 évig volt velem. Ott tiltás véget ért véget a kapcsolat. De az is csak azért, mert a lány anyukája szintén meghalt.

Ő volt az első az életembe, mint lány, akivel volt szex. Nem sokkal a megtörténte után elmondtuk az édesanyjának, mert azt akartam, hogy tudja.

Utálok hazudozni, utálok titkolózni.

Nem haragudott végül, de azt mondta egy kikötése van, ne legyen gyerek!

Nem lett.

Aztán most 4 év szenvedés után, ahol közbe néha lett partnerem szexre, de kb évi szinten 1 alkalommal; lett megint egy 15-16 éves lány, akivel együtt voltunk 9 hónapig. Ez most ért véget 2 hónapja lassan.

Igazából semmit nem tettem, beszélgettünk, baromi jól eltudtunk beszélgetni és fura volt, hogy mennyire megtudtam nyílni mellette és tudtam vele beszélgetni, mert amúgy sokszor még ilyen lányokkal sem tudok.

És végül még Ő mondta, hogy velem szeretné elveszíteni.

Nem akartam barátnőt többé exem után, nem akartam senkit igazából. Többszörösen megjegyeztem, hogy nem hiszem, hogy megérdemelném; de végül mondta, hogy veszélyesen kell élni és hát rá bólintottam.

Dönthettem volna úgy is, hogy nem megyek bele.

Lehet érte utálni, de ha most nem élek az alkalommal (talán soha nem lesz több barátnőm a saját korosztályomból és a koromból adódóan már fiatalabb se fog kezdeni velem), elvesztettem az összes lehetőségemet a szexre; úgy kellene meghalnom, hogy többet nem szexelhettem? Csak mert másoknak nem tetszik?

Addig amíg nem erőszak, és nem 14 év alattival, de sőt, nem 16 év alattival csinálom; addig nem számít bűncselekménynek.

Mindenki hoz döntéseket az életében. Nem feltétlenül van mindig jó és rossz döntés. Csak döntés.

Ha most egy balesetben meghalnék, és a múltban úgy döntöttem volna, hogy az összes alkalomra nemet mondok, nem próbálom meg, ma szüzen halnék meg.

#38 És attól, hogy te mentális gondokkal küzdesz, neked ennyi problémád van, nem vagy eléggé fejlett értelmileg, mint a kortársaid, az már feljogosít, hogy naiv, értelmi képességek terén még éretlen tini lányokkal kezdj? Az egész szövegedben azt hangsúlyozod, hogy neked akkor nincs jogod szexelni, ha ilyen életed volt? De van, de akkor, ha ez annyira fontos neked, keress fel megint prostit, ahogyan korábban tetted. Vagy próbálj meg szakember segítségével rendbe jönni, mentálisan kiegyensúlyozottabbá válni, hogy egy egyenrangú párkapcsolatod lehessen, amiben megkapod a neked szükséges támogatást, megértést. De ne 14 éves lányokat használj ki, akik mindegy mit írsz, még nem képesek felmérni, hogy mivel jár egy felnőtt párkapcsolat. Persze, írhatod, hogy a szex nem olyan nagy dolog, mint ahogyan tetted is. De ezek, amik most, ilyen fiatalon történnek velük, igen nagy hatással lehetnek az életükre, következő kapcsolataikra, érzelmi érésükre. Nem véletlen, hogy már 4 vagy 5 14 év körüli lánnyal is megszakadt a kapcsolatod. Gondolom, te vagy, aki amúgy is szokta itt írni, hogy milyen negatív személyiségűek lettek ezek a lányok, és különböző hozzászólásokban szidod őket, hogy laza erkölcsű, mindenkivel összefekszik az egyik, másik pedig zaklatással vádol, és hasonlók. Szerinted akkor ezek alapján, amiket te írsz róluk, ők érettek voltak egy felnőtt férfivel egy kapcsolatra? Az meg butaság, hogy valaki is irigyelné tőled ezeket a hódításaidat. Nem erről van szó, és ha egészséges személyiséged lenne, ezt te is beláthatnád.

Nem lenne jobb, ha például egy pszichológus segítene rendbe jönni, és esélyed lehetne egy tartósabb kapcsolatot kialakítani, ami miatt nem csak egyre sérültebb, megkeseredettebb leszel szakítás után?