Letezik olyan, hogy az agy tenyleg vedekezik a parkapcsolat ellen?

Szerintem nálad nem csak félelemről van szó. Én úgy érzem, nem gyógyultál még meg annyira, hogy szerelmes tudj lenni. Ezen meg nem tudom, van-e értelme görcsölni, nekem erőszakkal sose sikerült lezárni dolgokat, lezárultak maguktól, de idő kellett hozzá, sajnos nagyon sok. Nem tudom, vígasztal-e, de 19 éves koromban volt egy nagy szerelmi csalódásom és 29 éves koromig képtelen voltam arra, hogy újra szerelmes legyek. Pedig volt közben párkapcsolatom. Olyan, hogy megfutamodtam volna a szerelem elől félelemből, azóta nem volt. Az a 19 éves kori, ő azért nem sikerült, mert valóban féltem tőle, és úgy éreztem, csak szamár lennék neki a ló helyett. Tőle menekültem. Azóta nem menekültem el senki elől. Megértettem, hogy el lehet veszíteni valakit, ha az ember nagyon akarja, azóta nem féltem magam. Viszont több férfivel jártam úgy, hogy elmenekültek tőlem. Mindig akkor, amikor már fülig szerelmesnek tűntek.

Szerintem te egyszerűen csak nem tudsz még szeretni és ezért nem jó neked senki sem.

Miért nem mentél el pszichológushoz? Mégis mire vársz???

Később nagyon megbánod az elpocsékolt éveket.

Emberismeretet kell tanulnod,hogy rugalmasan kezeld a dolgokat, meg azt h a régi sérelmeket elengedd,meg azt h te nem függsz kivülálótól, te irányítod az életed.

Azt nem határozhatod meg h ki szeressen meg ki nem, de azt igen, h mire hogy reagálsz, ezzel nagyjából megóvod magad a rossztól, azzal meg jobb ha megbarátkozol, h nem lehet mindenre felkészülni.