Lányok! Alapvető kérdés, most megmondhatjátok?

"Egy szituációban való kérdezéssel? (amiből beszélgetés alakulhat ki)"

Szerintem ez a legjobb. Nekem a többi taszító.

Őszintén, ha jóképű vagy, akkor azt tudod és magabiztosan közeledsz. Ha még is félénkebb vagy, akkor meg cuki.

Viszont, ha nem vagy az esetük, akkor tök mindegy, hogyan közeledsz. A közeledés egyedül az átlagos férfiaknak maghatározó, mert ott csak az számít.

Kérdezés, beszélgetés kezdeményezés.

Nem kell netes vallomás, se rossz csajozós szöveg.

Egy szituációban való kérdezéssel, amit laza, nyílt beszélgetés követ. Nem kell izzadságszagú előre kitalált csajozós szöveg, sem nyomulós bókok. A legjobb, ha életszerű a beszélgetés és nem mesterkélt.

Pl. zavarónak tartom azt, amikor valaki még csak nem is ismer, de már olyan tulajdonságokkal ruház fel, amiről nem tudom honnan a fenéből vettexD Inkább ismerkedjen nyíltan, érdeklődjön, hogy megismerje milyen vagyok a valóságban:D Ne első látásra idealizáljon.

Őszinte leszek és lehet, hogy sok pasi értetlenül néz majd, de biztos vagyok benne, hogy a nők nagyrésze mégért. Én már eldobom az agyam a bókoktól. Komolyan már rosszul vagyok mikor egy pasi azt mondja, hogy gyönyörű vagyok, csinos vagyok stb. Meg a "Van kedved ismerkedni?" Na ezektől hanyatt dobom magam és rossz értelemben. Nem kell folyton dícsérgetni és ezzel kezdeni az ismerkedést, mivel ha aig vagy egyáltalán nem ismer a srác, akkor ez olyan légből kapottnak tűnik vagy nem is tudom én szeretem. Inkább beszélgessen velem kötetlenül, nevetessen meg, érezzem magam jól vele egyszerűen csavarja el a fejem. Akarja megismerni a személyiségemet, a gondolkodásomat, ha már annyira dícsérni akar akkor azt mondja, hogy szép a mosolyom. Jobban esik mintha azt mondaná, hogy: "Jó a segged." A másik az érintések. Az sem mindegy, hogy az ismerkedés melyik szakaszában jön elő. Pl. Múltkor elmentem barátokkal inni egyet. Nem cigizek viszont a társaság nagyrésze igen és sokan kimentek cigizni. Én bent maradtam és észrevettem, hogy a mellettem ülő srác, akit alig ismerek nagyon bámult. Ezzel természetesen semmi bajom nem volt, nézni szabad. Viszont rá 1-2 percre elkezdte simogatni a combomat. Én meg értetlenül és kissé dühösen néztem rá. Azt gondoltam magamban hogy: "Mégis mit képzel? Sosem beszéltünk egy szót sem, nem is ismer és én sem őt, akkor mégis hogy merészel fogdosni?" Szerencsére még időben abbahagyta, ha tovább folytatta volna elképzelhető, hogy erélyesebben rászólok vagy felpofozom. Természetesen még ő állt volna értetlenül a helyzet előtt és nem értette volna a felháborodásomat.

Szóval mindent a maga idejében.

Én pl. utcán, buliban vagy csak úgy bárhol vadidegenekkel eleve nem ismerkedek. Ha csak úgy utcán le akarna valaki szólítani, esélyes, hogy úgy megyek tovább, mintha nem is hallottam volna (rosszabb napokban visszaszólnék valami kevésbé kedveset).

Eddig az összes kapcsolatom úgy volt, hogy baráti társaságban vagy barátokon keresztül ismertem meg az illetőt. És már több hónapja, van, akinél több éve ismertük egymást, mikor összejöttünk.

Szóval nekem úgy a tökéletes, ahogy a mostani barátommal összejöttünk. 2014-ben egy baráti társaságban ismerkedtünk meg. Az egyik tag hozta. A csapat sokszor találkozik, vannak közös nyaralások, programok, stb. Aztán ott sokat beszélgettünk. Elég jól kijöttünk, mert ugyanaz a végzettségünk. Aztán 2016-ban jöttünk össze. Lehet, hogy hamarabb is lett volna valami, csak nekem volt akkor egy kapcsolatom, és emiatt nem mutatott érdeklődést felém. Végül, miután szakítottam, elmentünk kettesben ide-oda és úgy jöttünk össze.