Kezdenétek olyannal, aki már csalta meg barátnőjét?

Nem tudom. Az okok és a körülmények érdekelnének. Most nem azért, de aki elárul valakit, azt nem bánom, ha elárulják, még ha én inkább szakítanék is félredugás helyett.

A párom kész tények elé állított anno, hogy ő kimegy külföldre melózni, 3 hónap ott, 2 hét itt, 1 évig. Én nem tudtam menni, elárulva és cserbenhagyva éreztem magam. Aztán még noszogatott, hogy maradjak vele és próbáljam meg, ki fogjuk bírni, ha eléggé szeretem... Úgy gondolom, ez nem szeretet kérdése, azzal vágtam rá az ajtót, hogy örüljön, hogy most közlöm vele, hogy vége, mert nem tudnék hűséges lenni egy ilyen emberhez, aki ilyesminek kitesz szó nélkül.

Egy másik exem azért lépett félre, mert az aktuális barátnője folyamatosan másokkal flörtölgetett, épp csak annyira, hogy ne számítson megcsalásnak, közben meg ő játszmázott, féltékenykedett meg zsarolta... Akik ilyen mocskok, azokra ráfér a megcsalás is, még ha gerinctelen dolog is.

Szóval van, amit meg lehet érteni a részemről.

Ja és igen engem érdekes mód sosem csaltak meg (tudtommal). Volt olyan exem, akivel 1 évvel később találkoztam, miután szakítottunk és rákérdeztem, mert nem voltam benne biztos, hogy amúgy mellettem lépett - e félre, most már úgy is mindegy. Nem. És a többiek sem.

A megcsalás kétemberes dolog. Ritka az az ember, aki magától csalfa. Ahol nincs tisztelet, ott nincs hűség sem általában. És hogy ez megcsalás vagy szakítás formájában jelenik meg, az részletkérdés. Akivel lehet beszélni és nem egy manipulatív, önmagában is bizonytalan ember, azt nem csalják meg.