Mit várnak még el egy 30 feletti önálló férfitól?

@30: Az utolsó mondatodban gyakorlatilag anulláltad az előtte elhangzottakat.

Attól, hogy egy sportőrülttel jövök össze, nekem is sportőrültnek kell lennem? Vagy ha az új barátnőm oda-vissza van a táncért, akkor nekem is tartanom kell vele a lépést? Nem járthatok el - mondjuk ritkábban - horgászni a haverjaimmal? Miért kellene még hobbi szinten teljesen egymáshoz idomulnunk? Pont azért hobbi, mert az adott személy, saját belső igényéből fakadóan szereti csinálni.

Nem annuláltam semmit, a vége egy konklúzió.

Nem kell olyannak lenned mint a társad, csak aztán majd panaszkodhatsz itt, hogy a nőd naponta más pasival táncol vagy egyfolytában az edzőben lóg munka után és csak diétás kajákat hajlandó készíteni. Az, hogy valaki havonta eljár horgászni nem ugyanaz, mint amikor valaki minden hétvégén kint van. Ezeket kell megbeszélni. Ugyanis munka után mindenkinek véges az ideje, és ha valaki folyton eljár, nem árt ha hasonló az érdeklődési körötök, különben elhanyagoltnak érzed magad mellette. És hihetetlen, hogy ezt ennyi kommenten keresztül kell magyarázni.

A párkapcsolat részemről bizalomra épül, amit minden új barátnő automatikusan megkap azzal, hogy kapcsolatba kerülünk. Ennélfogva az, hogy naponta más pasival táncol, nem érdekel, mert megbízom benne. "Egyfolytában az edzőteremben lóg munka után és csak diétás kajákat hajlandó készíteni" - ez pont az a kérdés, ami a kompromisszumokkal kapcsolatban felmerül - avagy én mondjak le a hétvégi horgászatokról, de ő ne adjon fel semmit? Munka után eljár - vagyis én is járjak vele? Tehát az a megoldás, hogy nem kölcsönösen mondunk le bizonyos dolgokról, hanem csak az egyikünk? Milyen párkapcsolat az? Én közben nem élhetek annak a dolognak, ami engem érdekel? Vagy akár nem pihenhetek otthon?

Nekem továbbra is az a véleményem, hogy a hobbi kérdése túltolt dolog és csak ott jelent problémát, ahol ezt kifejezetten annak látják.