Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha nem érzem magam jól senkivel "hosszabb" idő után, akkor miért erőltetni?
Túl nagy az igényem az egyedüllétre, pár hét alatt megunom, ha valakihez tartozom, nem is erőltetem. Ismerkedek, jól érzem magam, de kapcsolatot nem keresek.
Csak barátkozni szoktam, és ennyi elég. A barátok, ismerősök jobban megértik, ha fél évig annyi az össz kommunikáció, hogy "szia élsz még", ezt egy párkapcsolatban eljátszani nem lehet.
Tavaly sikerült magamba bolondítani egy férfit, akinek ez tetszett meg bennem, de leépítettem. Mert csak az idejét rabolom, ha belekezdünk. Azóta is ezzel piszkálnak a baratnőim, ismerősök, hogy mi lesz így velem. Jobbnál jobb partiktól lépek vissza, és még csak barátság extrákkal kapcsolatba se megyek bele, meg semmilyenbe. Ha erre alkalmatlan vagyok, minek szivassak még egy embert, hogy kap néhány nap szép napot, és indok nélkül csak úgy eltűnik az életéből a másik, mondjuk fél év csendkúrára.
válasza:
válasza:A barátok se értik meg, ha fél évig nem szólsz hozzájuk. Nem csak párkapcsolatod nem tud lenni emiatt, de igazi barátaid se. Semmilyen tartalmas emberi kapcsolatod.
Fordulj pszichológushoz.
válasza:vmi nagyon változatos, sokrétű ember nem vállna uncsivá..
a csend nagyon jó és része is kell legyen a kapcsolatnak
26éve hallgatom, hogy ez így baj. Nagycsoportos ovis korom óta, de pl második alkalommal én kérdeztem meg a hölgytől, mi a baja, nem úgy mosolyog, mint múltkor...
A munka világában tudok csapatban dolgozni, nem úgy csinálok mint anno gyerekként, hogy csak azzal foglalkozom, amihez kedvem van. De azon kívül megmaradtam öntörvényűnek, és azzal foglalkozom, ami számomra fontos, és ha épp untat akkor az emberek, akkor kivonom magam a velük való érintkezésből.
Az a baráti társaság amiben vagyok 10+éve ismer, és elfogad így, ahogy vagyok
válasza: válasza: válasza:Nem kell erőltetni. Az a kérdés, hogy neked jó-e így.
"A barátok, ismerősök jobban megértik..."
"Azóta is ezzel piszkálnak..."
"26éve hallgatom..."
"...elfogad így, ahogy vagyok"
Kissé ellentmondásosnak tűnik, amiket írsz. Úgy érzem, meg akarsz felelni másoknak, tehát végülis tartozni akarsz valakihez, valahová.
A gyerekkori sérülések kigubancolásával alkalmassá lehetne tenni a párkapcsolatra, de a személyiséged alapvető tulajdonságai, pl. igény az egyedüllétre, nem valószínű, hogy változnak majd.
Ez a csendkúra teljes elvonulást jelent, vagy csak az adott embertől távolodsz el és másokkal vagy új emberekkel kapcsolatban maradsz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!