Hogy szerethet még, ha folyamat csak bántom? (lelkileg)

Pont azért!

Ha kedves lennél vele és megértő, szarna rád. Akkor nem jelentenél neki kihívást!

Az emberek már csak ilyenek. :/

Gondolom nő vagy, ő meg egy szerencsétlen lúzer pasi.

És kapaszkodik a végletekig beléd. Akármennyire is elakarod üldözni, ő nem szeretné feladni.

Engem egy hete dobtak ki; eldöntöttem, hogy soha többet nem sírok és kesergek egy nő miatt sem. Ez után a lány után sem siránkoztam már kicsit sem.

Van abban igazság, amit az első írt.

Rossz időszakomban talált meg engem is egy ember, egy kapcsolat volt az utolsó dolog, amire vágytam. Flegma voltam, passzív, elküldtem azzal, hogy semmi értelme ennek és pazarolja másra az idejét. Nem vonzott, idegesített, kelletlenül találkoztam vele... Mit ad isten, benyögte, hogy udvarolni akar.

Kicsit felengedtem és elkezdtem hajlani abba az irányba, hogy ez így mégsem rossz és lehet, hogy nehezen, de miért is ne tudnánk akár most is összehozni egy párkapcsolatot, a káosz közepén. Elkezdtem vele kedves lenni, mellé meg ott volt kicsit a bűntudat is, hogy hogy viselkedtem vele. Többet ölelgettem, többet kerestem. Semmi nyomulás, csak kedves lettem és nyitott felé. Passzív lett, napokig le sem szart. Én meg csalódott, hogy mi történt, baj van? Nem, nincs baj, csak nem ér rá.

Türelmes voltam, ő meg velem egyre türelmetlenebb. Hogy nem ilyennek ismert meg meg hogy nem szerelmes.

Én meg csak néztem és azt sem tudtam, hogy ne mutassam, hogy elbőgöm magam mindjárt.

Aztán bezárkóztam és megint betalált egy másik ember, aki ebbe zúgott bele.

MI A F..

Mert ez mindig is így volt s így is lesz. De ha ennyire nem akarod akkor miért engeded magadhoz ki kötelez rá hogy fel vedd neki a telefont vagy beengedd a házba? Fogadni merek ha lelépne meg többet nem alázkodna meg neked pánikba lennél esve hogy elveszítetted.

Amit felettem is írnak velem is mindig így volt. Ha kedves, nyitott, közvetlen voltam akkor én voltam lesza rva. De ha én voltam a lesz aró fél akkor meg istennő voltam. És ez mindig mindig így volt. A jelenlegi kapcsolatom is ezen alapul. Még pedig úgy hogy az elején kb mint egy istenre úgy néztem a páromra, kb a kiskutyája voltam. 3 évig ekkor történt egy dolog amitől én megtörtem, szerinte meg ő tört meg na de mindegy (nem megcsalás) szét is mentünk 2 hónapra. Aztán a szerepek teljesen felcserélődtek most már 3 éve ő viselkedik velem úgy ahogy én annó vele. Persze én ezt élvezem és tartom magam a "jégkirálynő" szerephez persze nem szex terén, mert azért azzal nem szeretnék játszadozni hanem így a hétköznapi dolgokban, de bevált, működik, élvezem.