Minden (átlagos fiatal) nőnek van "katonája"?

Nem testőr kft-vel vonulok az utcán, akik egyből falra kennek, ha 1 méteren belül lépsz.

Nem primitív bunkókkal veszem magam körbe, akik egyből ütnek, ha valami nem tetszik.

Tudok vigyázni magamra, kerülöm a necces helyzeteket.

De ha valaki pl. kezet emelne rám, annak erősen ajánlott, hogy olyan országot keressen a következő 50 èvre, ahonnan nincs kiadatás. Az én jó barátaim nem kocsmai bunyósok. ;)

"De ha valaki pl. kezet emelne rám, annak erősen ajánlott, hogy olyan országot keressen a következő 50 èvre, ahonnan nincs kiadatás. Az én jó barátaim nem kocsmai bunyósok. ;)"

Ja, persze, hogy nem. Az enyémeim sem. Az ide íróké sem. Ezen az oldalon természetesen mindenkinek van Moszkva téri múltja, meg olyan barátai, hogy egyet ütnek és az intenzíven köt ki a támadó. Volt régebben egy másik kérdés, ahol ketten vitáztak és egyik jobban bizonygatta a másiknak, hogy mennyire kemény. Kicsit olyan ez az oldal, mint egy ovis csoport, ahol megy a verseny, hogy kinek a bátyja erősebb.

Ilyet még nem láttam. :D Amit tapasztaltam, és a legközelebb áll ehhez, az az, hogy buliban a barátnők sokszor összebeszélnek, hogy ha egyikükhöz odamegy egy pasi, akkor a többiek "kimentik".

"Katonáról" még nem is hallottam, meg se fordult a fejemben, pedig van egy nagyon közeli fiúbarátom, de nem tudom, miért kéne őt ráuszítanom bárkire, vagy elintézem én, egy bizonyos szintig bírok az ilyenekkel, afölött a szint fölött meg úgyis csak a rendőrség tud bármit tenni.

Kérdés, mit jelent itt az átlagos... lehet, én a túlsúlyommal már kiesek ebből a kategóriából :D. De a saját részemről pl.:

- munkahelyen ilyesmire nincs esély, szerencsére, hogy levakarhatatlanul nyomulna vki

- munka után viszont, ügyintézés előtt, közben, után azért ritkán akad (mielőtt vki elkezdené, hogy jaj, a túlsúlyosakra is mennyi normális pasi nyomul... ezek ált. nálam 2x idősebb vagy 20x igénytelenebb pasasok általában... 3napi kosz a testén stb. :D)... ilyenkor nincs nekem "katonám", mert egyedül szoktam ezeket intézni. Nincs testőrségem. És gyanítom, a nők többségének sincs, kiv. ha vmi extra szép vagy nagyon túlféltős a családja.

15. vagyok

Ha a párommal együtt vagyok vmi helyen, akkor viszont alap, hogy megvéd és ő is beszél a csávóval, nemcsak kussolva kullog.

Hirtelen azt akartam válaszolni, hogy nincs, mert soha nem kellett sajnos engem az ostromlóktól megvédeni...

Aztán eszembe jutott a volt élettársam, aki többször életveszélyes volt rám, és amikor bejelentettem neki, hogy beleszerettem valakibe és szakítani akarok, újdonsült szerelmemet sikerült meggyőznöm, hogy a városnak még csak a közelébe se jöjjön néhány hétig, mert ez az ember bármire képes. Tényleg bármire képes volt, de akkor nem bántott. Viszont nem akart elköltözni, pedig fél évet adtam neki, hogy összeszedje magát anyagilag, de fél év múlva se akaródzott mennie, eközben már fél éve eljártam nyíltan dugni az új lovagomhoz. Végül egyedül kellett kidobnom az élettársamat, elkezdtem neki csomagolni és akkor üvöltözött. Korábban bevert egy ajtóüveget és csak fél méteren múlt, hogy nem a képemben landoltak a szilánkok, vezetés közben üvöltözött, leverte a visszapillantó tükröt és rángatta a kormányt, megrángatott, földhöz vágta a mobilomat...Szóval nem volt túl életbiztosítás egyedül kirakni őt az otthonomból. Annyira rettegtem tőle, bezárkóztam a szobámba és hirtelen úgy láttam, lángok csapnak fel az ablak előtt a földszintről, pedig csak felkapcsolta a teraszon a lámpát, de én tényleg lángnak láttam, azt hittem, rámgyújtotta a házat, percekbe telt, mire el tudtam hinni, hogy csak a villany...Eközben nem volt mellettem egy férfi sem. Apám az új élettársánál készült valamelyik egyetemi vizsgájára (9 év alatt fejezte be az egyetemet 54 éves korától 61-ig, amit huszonévesen félbehagyott és sose tudta befejezni, ezért sose ért rá), új lovagom pedig a másik városban lapított.

Igazából engem soha nem vettek körbe férfiak. Az egyetlen férfi a nagyapám volt, de ha belegondolok, ő is csak lapított, amikor nagymamámat megfenyegette a szomszéd, mert annak az idős néninek a konyhabútorát nekünk adta, akit 10 éven át a kisházba fogadott az udvarba, mert a távoli rokonok utcára akarták tenni. 10 év után nagymamám rákos lett, haldoklott, az idős néni idősek otthonába került, a konyhabútor meg hozzánk, de a szomszéd valamilyen oknál fogva úgy vélte, az a bútor neki járt volna, ezért nagymamámnak támadt bottal hadonászva az utcán, nagyapám, aki mident hallott, eközben bent lapított. Szóval asszem ő se volt férfi.

En katona nelkul siman meg merem mondani vkinek,ha nem akarok vele beszelgetni/tancolni/talalkozni.

N