Ha volt bármilyen tárkeresési problémád, kitől-mitől kértél/kaptál segítséget?

Volt. Es most is van.

Mar lassan masfel eve nincs senkim.

Mi oldotta meg? Az ido. A szerencse. Jokor voltam jo helyen. Igy lettek baratnoim.

Masfel eve varok a jokor lenni jo helyen, dologra, hogy beusson a szerelem.

Volt, hogy 2 ev utan jott.

Szoval....turelem, turelem.....ha elfogy...akkor pszichologus.

Amugy a nagy iregek mondtak nekem mindig....fiatal vagy, lesz valakid, ne aggodj. Szokasos hegyiduma.

egy üveg bor

senki más nem tud rajtad segíteni, csak saját magad az a baj

Eleinte anyukámhoz fordultam (kiskamaszként), hogy szerinte min változtassak, milyen legyek stb.

Aztán a fiú barátaimmal veséztük inkább ezt a témát ki, őket elég hiteles csoportnak tartottam, hogy tudjam, merre tovább.

Egy biztos, a párkapcsolati és társkeresési tanácsadást úgy kell intézni, mint a fodrászt: az azonos neműek és a "szabványemberek" segítségét olyan messziről kerüld el, amilyen messziről lehet.

Nekem eddig csak férfi fodrász csinált jó frizurát és olyan női fodrász, akinek a fején nem egy tipikus pcsabarna derékig érő volt, mint bármelyik tucatnak, hanem valami extrém, vagány, amin persze látszott, hogy szépen lett elkészítve.

Párkapcsolatot illetően sem kaptam normális tanácsot nőként nőtől és olyantól, akinek minden tök átlagosan és simán alakult az életében vagy sosem sikerült összehoznia semmi normálisat és viszonylag tartósat. Komolyan.

Visszahúzódó lányként senkitől nem kaptam használható tanácsot. A szüleimtől "Nem vagy elkésve, majd jön valaki!". Volt az összes válasz. Aha persze, 28 évesen szűzen, nulla párkapcsolati tapasztalattal, nem vagyok elkésve, csak gubbasszak tovább, mint eddig... Kortársak szerint "flörtölj, öltözködj kivívóbban, járj buliba" lett volna a megoldás, de ezek meg nagyon természetellenesek, erőltetettek voltak nekem. Miközben azt láttam, hogy évfolyamtársak egymással jönnek össze, nem buliban szednek fel valakit, és más lányok se riszálják magukat, mégis kezdeményeznek náluk fiúk. Éreztem, hogy valahol máshol van a válasz a kérdésemre.

Végül egy angol nyelvű könyvet találtam, ami nőknek szólt, hogyan találjanak férfit komoly kapcsolatra. A könyvet férfi írta, szó sem volt benne kihívó öltözködésről, se hajcsavargatásról és egyéb homályos metakommunikációs jelekről, se szexuális teljesítményről. Csak hétköznapi viselkedési mintákról. Milyen legyen az a nő, aki mellett a férfiak úgy érzik, őt nem akarják többé elengedni?

Az olvasottakat összevetettem a környezetemben lévő átlagos, nem kirívó, mégis komoly fiúknál népszerű lányok viselkedésével. Sőt, azzal is, hogyan viselkednek filmekben, sorozatokban azok a nők, akiket mindenki kedvel, (és akik mellett szinte mindig van egy hasonlóan szép ellenlábas, akit meg általában mindenki utál).

Aztán kiléptem a komfortzónámból és elkezdtem változni. Olyan viselkedési mintákat próbáltam követni, amit kedvelnek az emberek. Nem csak a férfiak, hanem az emberek általában. Azonnali volt a hatás. Az addig döcögős szociális életem aktív lett. Az emberek, férfiak és nők, keresték a társaságomat. 2 éven belül lett komoly párkapcsolatom is. És életem legjobb bókját már házason kaptam egy szintén házas sráctól, akivel néha semleges témákról beszélgetünk, mert ugyanabban a buszmegállóban szállunk buszra. Kb. a tizedik beszélgetés után mondta ezt: "Jó veled beszélgetni. Olyan természeted van, hogy aki veled beszélget az akaratlanul is kellemesen érzi magát".

Tini koromban kértem.

Mostmár így, felnõttként, elég önállónak érzem magam és egyedül döntök errõl.