Csajok/Nők! Ha egy pasi felajánlja a segítségét/kedvességét, akkor ez esetben mennyire dominál a kettős mérce? (bővebben lent)

Áh, emlékeszem amikor a páromhoz odamentem először segítséget kérni. Aztán elkísért a kolleszomba és segített a pakkokat vinni (anyuék úgy megpakoltak, hogy nem győztem). Először elutasítottam, mondván, hogy ez nem az ő cumója, meg nagyon kedves, de elég erős lány vagyok... de hamar bebizonyosodott, hogy kifogott rajtam a sok cucc. Aztán felvette a pakkom és végig beszélgettük az utat... Jobbára csak én járattam a számat, de annyira izgultam, új város, új élet, új lehetőségek. Ő meg csak mosolygott rajtam.

Szerintem ha egy ember segít, önzetlenül a másiknak, akkor megérdemel egy kedves "köszönöm"-öt. De mást nem is lehet erre reagálni. Amikor én segítek valakinek, mondjuk valaki elejt valamit az utcán, vagy néninek átkelni a zebrán, egy kismamának felrakni a babakocsit, akkor én is max erre számítok. Amit teszem azért teszem, mert jól esik másoknak segíteni, kicsit könnyíteni az életükön. Úgyis önző ez a világ. Van, hogy meg sem köszönik, de azt teszem magamért is, és nemcsak a buksisimi miatt.

Úgyhogy ha úgy érzed neked több hála kell másoktól, mert "jófiú" vagy, akkor ne legyél az. Senki nem várja el tőled a segítséget, de ha segítesz, akkor az önzetlenséged egy olyan adomány, ami belülről jön. Ahogy a hajléktalannak adott pár forintot sem kéri vissza az ember kamattal... lemond róla más javára. Én a segítségnyújtással ugyanígy vagyok.

nana.

Úgy imádom, amikor ilyen összeesküvés elméleteket szőttök, de pl. te sem kérdezted meg a csajtól, hogy segíthetsz-e, helyette alap gondolkozol rajta napokig- mert a csaj úgyis gonosz, r0hadék, aki vagy elzavar vagy kihasznál.

Az meg külön vicc, hogy segítség helyett célzottan ismerkedésre "akarod" (lehet nem akarod, de ez jön le) használni ezt.

A segítség önzetlen, nem ellenszolgáltatásként "új kapcsolat" stb.. ami szted szerencsésebb társaidnak "alanyi jogon "jár. ( ami nettó vicc, nyilván, ha segít, kedves, beszédbe elegyedünk, bármi lehet- de erre átlagjóska épp annyira esélyes, mint a hiper extrovertált tökéletes-

Nőként azt mondom, ha 158 centisen, 50 kilósan nem bírok a 526170 csomagommal, jól esik az, ha egy nálam erősebb férfi ( mindegy, milyen, mekkora, testfelépítésemből adódóan erősebb) felajánlja, hogy segít. -De ehhez az kell, hogy ne ijesztően tegye.

Igen, sajnos volt olyan, hogy tök normálisan útbaigazítást akart tőlem s hapsi, de olyan hévvel, lendülettel közelített meg és úgy beleállt a komfortzónámba ( úgy 20 centire tőlem) hogy elsőre megijedtem és hátráltam vagy 5 lépést.

Ellenben arra pl. volt példa, hogy az idősebb bácsinak én segítettem a cipekedésben vagy a fiatal apukának segítettem a 3-4 éves hisztis lurkó megnyugtatásában.

Egyiktől sem vártam volna semmit. nem is nyávogtam a neten :)

Ez abszolút nem "átlagos" kettős mérce, amiről beszélsz.

Az emberek feléd irányuló reakciója nagyban függ attól, te hogyan kezded. ( nyilván nem az esetek 100%-ban, nők közt is vannak bunkók...hajjajaj.. de a normálisabb társaim nem ilyenek)

"amikor a pasikhoz fűződő kettős mérce tökéletesen észrevehető."

Jaj, mintha a pasik nem a szép nőket vennék észre :)

Én sem engedném. És nem az említett két ok miatt, hanem egy harmadik miatt. Még a végén meglép a cuccommal. A nagy pályaudvarokat mindenféle bűnözők lepik el, mindenféle trükköket bevetve.

Ha már kettős mércéről beszélsz, megkérdezném, hogy a 65 éves nénivel is ilyen előzékeny vagy, vagy csak szép 20 éves lányokkal.

A segítség mindig önzetlen, és megköszönni illik, de azon túl elvárni mást nem a segítségnyújtónak.

Én teljesen megértelek. Sokszor estem át mindkét szituáción, főleg a másodikhoz hasonlón, hogy visszaéltek a segítségemmel nagyrészben az ún. 'mai lányok' (kb. mint akiket leírtál).

Azóta leszoktam az önzetlen segítségről, felőlem aztán addig szenved a cuccaival amíg akar.

Időseket leszámítva, nekik szoktam segíteni, megköszönik és mennek a dolgukra, valamiért nem lenézőek, és nem akarnak visszaélni a jóindulatommal. :)