35 éves nőként hol lehet ismerkedni?

35 vagyok pont én is, hasonló kaliberrel, csak férfiként. Talán csak a közösségi programok (koncertek, színház, stb.), sport (futás, kerékpározás, stb.), esetleg utazás közben (nagyobb távolságoknál vonaton) területek jöhetnek szóba. Esetleg még a ma divatos önismereti csoportok is jók tudnak lenni.

Bp.-n rengeteg ember van, kulturális események, tanfolyamok (ingyenes is) garmada, szóval szerintem sikerül Neked:). Legalábbis kívánom, hogy összejöjjön.

A netes társkeresőn nem kell mindenkinek válaszolni, nézd meg az adatlapját, és azoknak írj vissza, akik tényleg kitűnnek az átlagtól, és megfog benne valami.

És persze, hogy azonnal találkoznának, és sok a listás, vagy interjús, mert senkinek sincs ideje hetekig enyelegni a neten, mire kiderül, hogy van olyan dolog, ami miatt nem illetek össze.

Ezt jobb minél hamarabb kideríteni. Mert ha az interjún a felek átmennek, akkor már jöhet a romantika.

Ja és próbáld ki hobbinak a geocaching-ot. Minden korosztályt találsz ott, és roppan érdekes, szórakoztató.

ötös és tízes vagyok

Bocsáss meg, nem kritikának szántam a hozzászólásaimat. Nem akarlak bántani.

A megfelelő kommunikáció tanulható, asszertív tréningen is, Pál Feri stb előadásain stb. Az "önmegvalósítás-tréningeken" sok, a tiedhez hasonló cipőben járó emberrel össze lehet futni. Hátha. Ugyanez a helyzet a egy-két napos, egy-két hétvégés tanfolyamocskákkal: nem túl nagy kiadás egy ilyen eventen részt venni, és megsokszorozza az ismeretségi körödet. Valamint -ez fontos- kimozdulsz a komfortzónádból. 35 éves korodra igen csak jól elvagy a világodban, de hallod ezt a csengetést? "Az ajtók záródnak!" mondja be mindjárt a hang.

Az szavaid alapján nem vagy zárkózott és emberkerülő. Inkább megfontoltnak mondanálak. Vhogy az jön át az írásodból, hogy védelmi héjak és különböző vastagságú páncélzatok vesznek körül. Ezeken csak akkor van átjárás, ha te azt megengeded a másiknak -ez jó, mert úgy látom, tudatosan bánsz e skilleddel (a többieknek adott reakcióidra alapozom ezt). Úgyhogy megállapítom, jó úton vagy önismeretileg és önviszonyulásilag is.

"Most komolyan mennyi az esélye?" Számszerűsítsük? Tényleg azt szeretnéd tudni, hogy az eddigi életformádhoz képest hányszorosára nőnének az esélyeid??? Hú, ezt nem lehet megmondani, hányszorosára, mert ugye nulla minden szorzata nulla lesz (bocs).

"Aztán, ha ezek se jöttek be akkor próbáljam ki a sakk-klubbot?" Utána jöhet a néptánc, a sajtkészítés, és a hőlégballon-vezetés :DDD! A lehetőségek száma végtelen.

"Lehet többet kell(ene) tenni érte, csak nem akarok mindenáron kapcsolatot így meg nyilván nehezebb lemondani(amúgy nekem fontos) dolgokról a nagyon is bizonytalan kimenetelű ismerekedés javára." Tadamm, elhangzott a kulcsmondat! Amit most tettél, arra kevesen képesek: ma du. háromkor feltetted a kérdést, és hétre megválaszoltad magadnak. Jelentsük ki bátran, megláttad a saját passzivitásod okait: nem bízol egy pozitív jövőben. Gyorsan fejlődsz, hogy ezt ilyen hamar felismerted. Igen, jól látod, az ismerkedés bizonytalan kimenetelű. Így viszont nem az érdeklődés, hanem a "Jól elvagyok a saját világomban" felirat van a homlokodon, ezt közvetíted a világ felé. Erre az általad fel nem ismert, de mindennapi viselkedéseddel újra és újra megerősített üzenetre reagálnak az emberek úgy, ahogy reagálnak: sehogy.

"Úgy vélem a nő aki velem egyidős és gyereket akar, annak priorítás ez és naponta mással rohan randira. És akkor már arról nem is beszéltem, hogy a szóba jövő pasik nagy része már gyerekes vagy gyereket akar ami nálam kizáró ok arról már nem is beszéltem aki nős)" Ettől a statisztikai alapú lemondástól mindig eldobom az agyam (az a szerencsém, h eddig mindig meg is találtam). Neked nem mindegy, hogy egymillió, százezer, tízezer vagy ezer közül találod meg a párodat? Az értékeid tartsd a szemed előtt, és nem azt, hogy az értékeidnek, nagy szívednek éles eszednek stb mekkora a vélt vagy valós "piaca".

Remélem, segítettem.