Mit tegyek, ha félek a lányoktól, nőktől?

Figy, ne is járj pszichológushoz, hisz semmit se ér. Minek is jársz oda egyáltalán? Változni nem akarsz, csak sajnáltatod magad, sírsz, mint egy kisbaba.

Itt hiába írunk bármit is, te kértél tanácsot, csak hárítani tudsz és felelősséget hárítasz.

Változtatni meg nem akarsz, mindig találsz valamire kifogást.

Akkor halj meg egyedül és magányosan. De előbb közöld a szüleiddel, hogy egy csődtömeget neveltek fel.

Na, akkor állj büszkén a szemük előtt.

Mondatértelmezésed nulla.

Leírtam az első válaszomban, idézem: Küzd le a félelmeidet. Ettől nagyobb segítség nincs.

Na, a szociális fóbia az az eset amin magad is tudsz segíteni. (Ha csak az van, akkor marha nagy szerencséd van, mert mint tudjuk a baj nem jár egyedül. Nekem is az van, kombinálva enyhe borderrel és kényszerbetegséggel.) Az egyetlen dolog, ami rendesen és tartósan hat, az a helyzetekbe való "bekapcsolódás". Magyarán kilépsz a komfortzónádból, nyilván ez elsőre rosszul hangzik, de segít. A lényeg az, ha felfogod a betegséged lényegét, annak a kezelhetőségét, akkor már csak le kell küzdened, amihez nagy akaraterő kell. Kezd kicsiben! Először írásban, majd telefonálás (illetve bármely hangcsatorna útján), a videochat utána. Ezek azért jók eleinte, mert nincs konkrét szemkontaktus, csak a videónál, de az meg nem közvetlen. Ezek először felkészítenek egy személyes találkára. Ezek után ugye ez jön. Gondolom a pszichológus nem említette meg a dolgot, ha jól sejtem.

Fogsz találkozni bunkó emberekkel, kedvessel, normálatlannal, de azt jegyezd meg, hogy nem kötelező megfelelni nekik, engedd el azzal a dolgot, hogy kész, vele már nem leszel konkrét kapcsolatban. (Itt a negatívakra gondolok főként.) "Sajnos" a helyzetekbe való belépés szükséges. Csak a ló túloldalára ne ess! :)

Csoportterápia?

Az a baj, hogy tényleg lépni kell, mert negyven évesen fogsz eszmélni, hogy mennyi mindenről maradtál le.

Én szocfóbiás vagyok, és durván szorongok, valamennyire átérzem amit írsz. Mondjuk nem ennyire. Én is mindig azt éreztem/érzem, hogy kiröhögnek, gyerekként sokat bántottak, vertek. Szerintem az emberek megérzik, hogy valami nem klappol, félsz, stb.

Testtartás, arckifejezés, mozdulatok. Mivel sok emberből az alap empátia is hiányzik és örülnek, ha valaki nyomorultabbnak tűnik náluk, ezért sajnos ki is használják.

Nagyon nyomasztó tud lenni, és ezt akik nem élték át, nem tudják milyen, ezért bunkóznak.