Hogyan ismerkedjek mániás depressziósként?

"de teljes, végleges gyógyulással nem igen kecsegtetnek"

Tudod, nem kéne mindent elhinned, amit az orvosok mondanak.

Nagyon pesszimista negatív a felfogásod.

És nagyon görcsösen ragaszkodsz a párkapcsolathoz, és ezért se sikerül neked.

Ajánlom a következő szerzők műveit, hanganyagjait meghallgatni:

Louise L. Hay, Rhonda Byrne, Bagdi Bella, dr. Almási Kitti, dr. Csernus Imre, Osho, Kurt Tepperwein.

Tapasztalatból mondom, hogy a mentális betegségeken nem segítenek az ilyen motivációs trénerek. Ezt nem lehet pár pozitív idézettel rendbe tenni, hanem SZEMÉLYRE SZABOTT terápia kell.

Egyébként kérdező, az ismerkedés elején még ne mondd, de ha már úgy néz ki, hogy kapcsolat lesz belőle...Nos, akkor jót tesz az őszinteség. Ha nem mondod el neki mire párkapcsolatba léptek, akkor csak cipeled a terhet magaddal, és közben őt is becsapod. Előbb-utóbb meg fogja tudni, és akkor rosszul fog neki esni, hogy sokáig titkolóztál előtte.

Amúgy meg az sem úgy van, hogy előbb tedd rendbe magad, utána ismerkedj... Olyan, mint amikor "csak azután ismerkedem, hogy van pénzem, házam, kocsim." Sajnos az életben nem minden jön sorrendben, vagy ha ilyen szigorúan is tartanád magad a sorrendhez, akkor 300 év alatt sem érnél el a célodhoz. Annyit meg nem fogsz élni, és azt kell kitölteni, amit kaptál. Akár több célt is megvalósítani párhuzamosan.

Én amúgy tapasztalatból beszélek, de nekem szerencsére nagyon sokat segít a kezelés, és hálás vagyok, hogy a párom mellettem áll, és támogat. (Az én betegségem a kapcsolatunk alatt derült ki, sőt, nem is elején: már 2 évesek voltunk, amikor diagnosztizált egy orvos.)

22/N

#12

Csak úgy mellékesen, nézzél már utána, hogy kik ezek a személyek, mielőtt b..romságot kiejtesz a szádon, oké?

A pszichológus mióta motivációs tréner, te nagyon okoska?

65%-os abban igazad van, hogy én csak Csernust ismerem az általad felsoroltak közül, ezért le is írom vele a tapasztalatomat. Kb. egy-másfél éve a falunkhoz közeli kisebb városban volt a párkapcsolatokról szóló előadása. Volt egy izmosabb pali a nőjével, azt a csávót végig tudta oltani (szegény manusz mindig mentegetőzni próbált neki, és ő kihasználta, hogy tutyimutyi) . Én is barátnőmmel és az édesanyjával mentem erre az előadásra. Szerelmesen ölelgettem párom ezen idő alatt.

Egyszercsak Csernus rám ordít: "maga miért ölelgeti őt? Ha?"

Erre én rávágtam határozottan, hogy mert szeretem.

Aztán ő: "mit mondott maga?"

Mondtam ismét hangosabban, hogy értse, hogy mert szeretem. Erre csak valami hülyeséget tudott kinyögni, hogy magunkat is kell szeretni, vagy valami ilyesmi és utána nem szólt felénk.

Szóval ha valaki határozott vele szemben, akkor visszahúzza fülét-farkát ő is.

De hogy a kérdésre is válaszoljak: szerintem ismerkedj bátran és ha érzed, hogy megbízhatsz benne akkor mondd el ezt a dolgot! Tudom, hogy nehéz ilyennel együtt élni, de te teszel a depresszió ellen. Ez már egy hatalmas lépés az én véleményem szerint.

25/F

#13 Juj, micsoda támadás. Te meg tanulj meg normálisan beszélni, mert bármit is ír a másik, egyáltalán nem kellene ilyen módon támadni.

Bocs amúgy, az első kettőről hittem azt már régóta, hogy motivációs trénerek, de ha nem, akkor BOCSÁNATOT KÉREK. Oké? Csak ne harapd már le a fejemet. :D

Ettől függetlenül azt fenntartom, hogy ilyen szintű mentális betegségnél, mint ami a kérdezőnél is van, nem elég pár örök érvényű tanács. Bármennyire is jó, sosem lesz személyre szabott, és az olvasó még félre is értheti, míg ha vele szemben ül a terapeuta, akkor mindent meg tudnak beszélni, és nem marad félreértés. Fenntartom, hogy vele személyre szabottan kell foglalkozni, ahogy azt is fenntartom, hogy a kérdező nyugodtan ismerkedhet.

Ezek a betegségek kezeletlenül elviselhetetlenek, ha legalább hetente eljár terápiára, és normálisan szedi a gyógyszereit, akkor nagyobb baj nem lehet, mint két egészséges ember közti kapcsolatban. Ugyanis ők is veszekednek (néha még durván is), ott is van féltékenység, hiába nincs diagnosztizálható mentális betegségük.

22/N

Én is bipoláris vagyok, csak lány. Az itteni válaszokon szépen meglátszik, hogy vannak, akik szart se tudnak a témáról, mégis hozzászólnak. Mentális zavart nem lehet elintézni annyival, hogy "szedd össze magad", főleg nem akkor, ha az sok különféle tünet ciklikus váltakozásáról híres. Igen, most jól vagyok, már hónapok óta vagyok jól, és mindent megteszek annak érdekében, hogy ez így is maradjon, szedem a gyógyszereket, járok terápiára, de ettől még nem tudom megígérni azt, hogy soha az életben nem lesz több mélypontom. Momentán ez minden, ami telik tőlem, ennél nem hiszem, hogy lehetnék készebb egy kapcsolatra, ráadásul az egyedüllét, a magány, az el nem fogadottság sok esetben táplálja egy beteg negatív érzéseit, ezáltal megnehezíti a gyógyulást is. Nem azt mondom, hogy alanyi jogon jár nekünk a kapcsolat, vagy hogy bárkinek össze kellene jönnie velünk sajnálatból, de könyörgök, ne küldjük már el a másikat a jó édesanyjába azért, mert igényelné ugyanazt, amit ezen a bolygón mindenki más is.

Azt már tényleg csak kisbetűsen jegyzem meg, hogy sokan ezzel a betegséggel haláluk napjáig kénytelenek együttélni, hiába próbálják "rendbetenni magukat" és "elérni a belső lelki egyensúlyt". Ez persze nem azt jelenti, hogy irány a zártosztály, hanem leginkább annyit, hogy nem hagyhatják abba a kezelést.

Kíváncsi lennék arra, hogy akik ennyire méltatlannak tartanak minket a szeretetre, azok mégis hogyan képzelnek el egy ilyen embert a valóságban, mert van egy olyan érzésem, hogy kicsit el vannak tájolva.