Elnézve az eddigi tapasztalataimat, jegelnem kellene a dolgot egy időre, vagy mit tanácsoltok, merre ismerkedjek?

25 éves férfi vagyok (idén töltöm be nem sokára a 26-ot). Nem gondolom, hogy nagyon kifutnék az időből, de azért mégis elkeserít az eddigi tapasztalatom a nők terén, nagyon beleválasztottam azt ismerősök is mondják. Több randit is sikerült megszervezni néhány év alatt, de 3 nő ragadott meg első találkozásra, úgy, hogy folytatás lett belőle.

Azt tudni kell, hogy érzelmes férfi vagyok, nem az a nyálas típus, de azért tudom, hogy mit várok el egy kapcsolattól, egyszóval romantikus ember: pl.: egyik nőt, akivel ismerkedtem elvittem naplementét nézni az első héten, illetve inkább kulturális programokat részesítem előnyben, mint a "buli-pia-haverok-fanta". Koncert és alkalmanként egy sör mellett beszélgetés az igen. de hogy önkívületi állapotig eljutni azt megvetem. Persze, ugyanezt várom el a nő társamtól is. Nincs az "a minden héten háromszori közösségi program kell" érzés, de nem is kell, mert egyedül is jól érzem magam, boldog vagyok.

Ha nem bánjátok kissé bemutatnám azt a három nőt, akivel összekerültem hosszabb távra az életem során...

1) Baráti társaságban találkoztunk és nagyon megragadott, hogy egy kissé introvertált és van egyedi stílusa, nem állt be a sorba, öltözködés terén sem. Néhány évvel idősebb volt nálam, de egyáltalán nem zavart, hihetetlen módon kijöttünk egymással. Meghívott a szülővárosába is, bemutatta hol lakik, körbevezetett, és nála éreztem először 4 hónap után, hogy ezt én komolyan gondolom. Aztán ott és akkor kimondtam, hogy szeretlek és nem viszonozta, azt mondta, hogy ez neki túl sok és hirtelen történt. További információ, hogy éppen munkanélküli volt, és én meg segítettem volna munkát találni neki, de egyszerűen nem akart semmit, szülei támogatták anyagilag. Aztán az 5. hónap végén talált munkát abban a városban, ahol én lakom, úgy gondoltam, hogy akkor ebből lehet valami komolyabb kapcsolat. Ahogy meg lett a munka, az első interjú után dobott, mondván, hogy ő nem érzi ugyanazt, mint én, és nem tud olyan mély érzelmeket táplálni a kapcsolatban, mint én.(Kissé férfias stílusa volt a nőnek, de külsőre nem). Rájöttem, hogy csak időtöltés voltam neki, mert unatkozott munka hiányában. Közel 2 hónap alatt túl voltam rajta és lelkiekben is le zártam és feldolgoztam a kapcsolatot.

2) Az első barátnőm után nem sokkal egy esküvőn ismerkedtem meg egy vidéki lánnyal. 6 évvel fiatalabb volt, mint én. 2 hónapig találkoztunk, beszéltünk, elutaztunk egymáshoz néhányszor. Röviden: elvált szülők, alacsony önbecsülés, 13 évesen szüzesség elvesztése (kihasználta egy egyetemista egy 1 hónapig tartó "kapcsolatban"). Skype-oltunk is távkapcsolatban, ismerkedtünk, aztán valahogy ő felhozta a szex-témát, hogy voltam-e már nővel. Mondtam igen, az előző barátnőmmel. Kérdezte, hogy csak vele? Mondtam persze, még is mi a kötelező szám? :D Kicsit elgondolkodott, hogy csak egy nővel voltam (az 1. nél voltam 22 éves). Amikor egyszer felmentem hozzá vonattal, akkor mondta, hogy jegelnünk kéne a dolgot, és igazából már én is azt mondtam, neki, hogy nincs értelme két hetente egymáshoz elutazni, mert hosszútávon ez nem fog működni.

(Szünet) Mindezek után 2 évig jegeltem a nőkkel való ismerkedést, ezután döntöttem el, hogy belekezdek valami jó kis sportba, hogy levezessem a feszültséget, és úgy alapjába véve valami új közösségbe kerüljek, új embereket ismerjek meg. Az eddigi baráti, haveri társaságom megjegyezte, hogy miért csinálom ezt? Miért akarok új embereket megismerni? Mondtam erre, hogy mert ez az élet rendje, talán? "Szakítottam" velük, mert utána már engem dobáltak szarral, hogy csak az övék vagyok, kiakadtam egy pillanatra.

3) Ezek után most jöttem össze egy volt osztálytársammal, akivel nem gondoltam volna. Nekem hihetetlenül tetszett és bejött, hogy neki is van stílusa és nem követi a társadalom által nyomott normákat. 2 hónapig tartott. Kissé introvertált, és a szórakozását főleg a csoporttársaival való heti ivászat jelentette. Tanulás, munka, ivás. Nagyjából ennyiből állt az élete. Több éve nem volt kapcsolata, azután hogy kihasználta a volt barátja. Idegileg, érzelmileg összeomlott és nem keresett új kapcsolatot. Meg is lepődött, hogy pont én jöttem a képbe, nagyon örült neki, hihetetlenül jó volt vele, eddig ilyet nem éreztem még egy nőnél soha. Találkoztunk 1-2 naponta néhány órára és szerveztünk programokat, kirándulást. Egyszer megbeszéltük, hogy egy rendezvényre, amit én is szerveztem eljön. Vége lett a rendezvénynek, nem jött el, épp mentem ki a kijáraton és ott volt, láttam rajta, hogy a hangulata nem éppen a megszokott. Ivott a haverjaival 5 (!) korsó sört. Magánál volt, tudta hol van és én ki vagyok, de teljesen megnyílt olyan fokon, mint még soha. Akkor mondta el, hogy kihasználták, szülei elváltak, siekrtelen öngyilkossági kísérlet, összeomlás, gyógyszeres kezelés, mely mind a mai napig tart. Egy szóval súlyos depressziós bipoláris zavara van, vagy hogy is szokták ezt nevezni. ÉS! Ekkor mondta ki ő először hogy szeret, alkohol hatása alatt!!! Mondtam, hogy én is szeretem, mert tényleg így éreztem. Az eset után is mondta, józanul, hogy persze hogy szeret. Úgy gondoltam ennyiből nem írom le a lányt, adok neki egy esélyt. Aztán 2 hónap után bemutattam szüleimnek, jól elvoltunk, szüleim is jó fejek voltak vele. Aztán a következő találkozókor kiakadt rám, hogy nem tudok majd önállósodni, ha elköltözöm otthonról, ő rá fog hárulni a háztartás (?!). Nem történt semmi különös nálunk, végig nézte a szobámat, érdeklődött a tárgyaim után, kertben is jól elvoltunk. (Utólag azt mondta, azért érezte jól magát, ott és akkor, mert volt kaja. What?)

Ez engem kissé kiakasztott, itthon épp az, hogy a szüleimnek segítek a takarításban, a szobámat én tartom rendben, főzni is szoktam, sőt kerti munkákat is én csinálom: van felelősség tudatom. Ezzel szemben ő magáról mindig negatív jellemzést adott: lusta, nem jó semmire. Én meg mondtam neki, hogy ez egyáltalán nem így van nézd a pozitív oldalán, erre nekem ugrott, hogy hagyjam már békén, ha egyszer így van ahogy mondja, akkor miért akarom meggyőzni az ellenkezőjéről. Érzelmileg nagyon instabilnak tűnt nekem. Nem értettem meg....Megjegyezte hogy milyen rend van nálam, nála, meg alig van takarítva (2-3 havonta), még multkor is ketten együtt az anyjával fogták a fűnyírót, mert ő nem bírta egyedül. Sárral dobálózott rám, úgy hogy szinte nem is ismert ebből a szempontból, hiszen még nem is élt velem.

Folyton belekötött minden szavamba, kiforgatta a mondataimat, és hogy ő ellen irányulnak. Szerinte egy kapcsolatban a veszekedés elemi összetevő (!). Erre én azt mondtam, hogy persze vannak viták, de azt együtt meg lehet oldani, meg is kell, hogy erősödjön a kapcsolat a két fél között. Ráadásul a két fél egóját egy picit félre kell tenni, és nem belekötni a másikba. Azt mondta, ez nem így van. Lehet, hogy utópiát kergetek, és alább kellene adnom az igényeimből, de erre nem vagyok képes. Látom az unokatestvéreknél, hogy mennyire jól működik az összetartás, ők már mind megházasodtak. Nekem is ez a stabilitás és érzelmi odaadás kell egy kapcsolattól. Elegem lett, és mondtam, hogy akkor jobb lesz mindkettőnknek, hogy ha ezt befejezzük most és mindörökké. Pedig én tényleg szerettem, de valószínű hogy mentálisan voltak problémái.

Még egy dolog ezzel kapcsolatban: említette egyszer, hogy olyan rossz napja volt, hogy leveti magát a tizedikről, amit - figyelembe véve a múltját, elég meredek. Mondtam neki, hogy az nekem is fájna, erre ő? Az csak nekem fáj, neked miért? Én ugranék le. Érzelmileg teljesen instabil volt a nő szerintem, már ezekből leszűrve...

Elnézést kérek, hogy túl hosszúra sikerült, bár már kibeszéltem magamból ismerősöknek, olyan jó volt leírni, kiadni magamból az eddigi tapasztalataimat.

Alapvetően nehezen bízok meg emberekben és nehezen ismerkedős fajta vagyok, de nem antiszoc és introvertált. Csak nagyon megválogatom kivel kötök ismeretséget, kivel beszélgetek sűrűbben.

A kérdés tényleg, az, hogy hol és merre ismerkedjek, hogy az említett három eset ne ismétlődjön meg. Az online ismerkedést is próbáltam, de ott nem olyan nők vannak, akiket én keresek hosszútávú kapcsolatra, családalapításra.

Várom a véleményeket! Köszönöm.

(Megj.: Ez a kérdés, nem az online és itt a GYIK-en való ismerkedés céljából íródott. Nem hiszek az online, személytelen ismerkedésben.)