Ha nem vagyok egészséges psziché, az tényleg mindig, mindenki szemében kizáró ok, vagy legalábbis egy stigma lesz?

Azért kérdezem, mert itt állandóan olyanokat lehet olvasni, hogy "ha x éves koráig nem volt senkije, akkor bizonyára nincs vele minden rendben, el kell kerülni messzire". Igen, valóban nincs velem rendben minden, ahogyan az emberek egy jelentős részével sem, de magamtól nem jutott volna eszembe, hogy emiatt párkapcsolatra alkalmatlan vagy szeretetre méltatlan lenne bármelyikünk. Kíváncsi lennék arra is, hogy akkor mégis mi az a jellemhiba, ami még beleférhet, mit szabad eltűrni a másiknak, hol húzzuk meg a határvonalat? Merthogy olyan emberhez eddig nem volt szerencsém, akibe egyáltalán ne lehetett volna belekötni, vagy aki minden szempontból ideális társa lehetne bárkinek, és senkire ne lett volna soha káros hatással a viselkedésével.

(Elnézést, ha kicsit hevesebb voltam a kelleténél, de már nagyon érdekel, hogy ki mit gondol erről.)