A nők egyik csoportja azt skandálja, hogy "szeretem, ha egy férfi nem adja magát könnyen, kell a kihívás", a másik viszont azt, hogy egy férfinak kutya kötelessége kezdeményezni, udvarolni. Ti ki tudtok igazodni rajtuk?

Eléggé hibás, hogy ennyire külön lapra helyezed a két dolgot, pedig nem zárják ki egymást.

Udvarolni ugyis lehet, hogy nem adod könnyen magad közben, csak ismerkedsz, utána válik el, hogy mi lesz.

Mindkét nem esetében normális az udvarlás, legalábbis mondjam úgy: a nyíltság és másik személy iránti érdeklődés. Sosem szoktam benyalni és elárasztani a bókjaimmal másokat, simán csak ismerkedek, beszélgetek, kérdezgetek. Nem értem, hogy te milyen udvarlást képzelsz el, de szerintem az manapság nem divat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy jégkirálynőnek meg jégkirályfinak kellene lenni, csak azt, hogy nyomulos udvarlás helyett ismerkedj lazán, nem kell egyből szerelmet vallani egy nőnek.

Ez nem csak a férfiaknak, de a nőknek sem áll jól, ha könnyen adja magát és első látásra beleéli magát a rozsaszín mázas-cukros nagy szerelembe. Nem azt mondom, hogy “légy elérhetetlen”, de nincs értelme túl hamar jövőt tervezni olyasvalakivel, akit nem ismersz, tehát egy ismerkedési folyamaton veszel részt, mielőtt elköteleződnél.

Amúgy ha töketlen lúzer vagy, akkor teljesen mindegy, hogy hogyan ismerkedsz!!!!!!!! Nem az ismerkedési mód számít, inkább nézz magadra s gondolkozz el azon, hogy miért akarna veled lenni egy adott nő, aki lúzernek tart??????? Innentől kezdve teljesen fölösleges az ismerkedési módokat firtatni, ezzel eléggé elvagy tévedve, mert nem tűnik fel az, hogy bizonyos nőknél teljesen fölösleges BÁRMIVEL is próbálkozni. Fölösleges “megfejtened őket”... ők társat keresnek maguk mellé, aki szerethető, nem egy ellenszenves idétlen palit, aki “rejtvényfejtőzik” körülöttük.