A nők egyik csoportja azt skandálja, hogy "szeretem, ha egy férfi nem adja magát könnyen, kell a kihívás", a másik viszont azt, hogy egy férfinak kutya kötelessége kezdeményezni, udvarolni. Ti ki tudtok igazodni rajtuk?

Az ugye megvan, hogy ez nem a nők szeszélyes gondolkodása, hanem van akinek ez jön be, valakinek az? Ugyanezt elmondhatnánk a férfiakról is, mindegyik azt állítja, hogy nem jönnek be nekik a sminkelt műnők. Egy részének tényleg nem, de egy másik részének meg igen. Akkor hol az igazság? Tudod, hol? Ott hogy kakkantok rá magasból, mi jön be vagy nem jön be a másik nem képviselőinek.

Én olyan vagyok amilyen, dolgozom magamon, de a saját értékrendemnek akarok megfelelni, nem a másik nemnek. Aztán valaki vagy elfogad így, vagy nem. Nincs időm játszmázni. Ha férfi lennék, eldönteném, hogy az én vérmérsékletemhez mi illik, aztán úgy viselkednék. Lesz aki vevő lesz rá(m) lesz aki nem. Ha bejössz valakinek, akkor nem tudsz hibázni egy kezdeményezéssel, ha meg nem, felesleges taktikázni.

A nők random és összevissza gondolkodnak,nincs következetesség nincs logika, nem azt teszik amit mondanak és nem azt mondják amire gondolnak.Ráadásul saját magukkal sincsenek tisztába. Na most ezen egy logikus ,tények alapján gondolkozó férfi nem tud kiigazodni.Mintha matematikailag akarnád megfejteni egy összevissza csapongó lepke pályáját akinek fogalma sincs merre tart és minek... Ez már ezer éve is így volt és most meg főleg.

Hogy melyik csoportba tartozik adott nő azt se tudhatod, Próbálkozni kell valamivel ,aztán vagy elhajt a pitsába vagy vevő lesz a közeledésedre. Nagy számok törvénye alapján egyszer telibetrafálod ,hogy adott célszemély éppen mit akar.

Hozza sem lehet szolni ehhez az elmes kerdeshez.

Szoval az a gondod, hogy a nok egyformara gyartott lenyek? A ferfiak sem.

Képzeld el, vannak férfiak, akik akarnak gyereket, és vannak, akik nem. Totál szeszély. Pedig régen mindenki akart.(?)

Ennyi szeszélyes pasit, komolyan.