Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
39 éves nőként ilyen tulajdonságokkal érdemes egyáltalán ismerkednem?
Negatívumokat sorolnék fel,ami nekem nem az,de sokaknak az lehet,pozitív dolgokat most hagyjuk.
- rettentő módon utálok dolgozni,mindig is utáltam a munkát,nem értem azokat akik munkában lelik örömüket,persze kénytelen vagyok dolgozni a pénz miatt
- szeretek lustálkodni,szeretem a netes játékokat,főleg egybe vagyok belehabarodva,főleg azzal játszom
- szeretek iszogatni,főleg főzés közben,de munka után is jól esik meginni valamit (nem járok kocsmákba)
- nem akarok gyereket,nem is szeretem őket
- utálom már a magassarkú cipőket,fiatalabb koromban mindig magamra erőltettem,elegem lett belőle
- szeretek egyedül aludni,utálom ha valaki horkol mellettem
- nincs lakásom,nincs autóm,albérletben élek,régen meg volt a pénz ezekre,de inkább jól éreztem magam belőle,élményekre költöttem
- nem szeretem az embereket,nem szeretek barátkozni,nem szeretem más baráti társaságát,nem akarok beilleszkedni sehova,nekem elég az a pár ember akiket ismerek,és elfogadnak úgy ahogy vagyok
- utálom a strandot,meg a vízpartokat olyan szempontból,hogy nem szeretek mások előtt fürdőruhában feszíteni,meg aszalódni sok ember között,egyedül szeretek napozni
- magasságomhoz mérten kb.60 kilónak kellene lennem,70 kiló vagyok,nem szeretek sportolni,soha nem is érdekelt,akkor eszek amikor éhes vagyok,nem érdekelnek a szabályok ezzel kapcsolatban
- utálom a nagy tömegű rendezvényeket,nem érdekelnek a koncertek,utálom a tömegközlekedést,fóbiám van a vonattól meg a repülőtől
Most így ennyi jutott eszembe ami szerintem másnál gondot okozhat :)
Van probléma bőven. Azon nem gondolkodtál még, hogy először ezeken kellene javítani, mielőtt ismerkednél? :D Például keresni olyan munkát, ami boldoggá tesz?
Lehet így is párt keresni persze, de ha nulla az alkalmazkodási képességed, úgy elég nehéz lesz hosszútávon. A leírás alapján olyannak tűnsz, aki jól elvan a saját kis világába és eszébe sincs kilépni a komfortzónájából.
Jézus.
Azért ennyire negatív nem lehet valaki, nem elképzelhető, hogy rossz passzban vagy, akkor látod így a világot?
Valószínű, ha lenne melletted valaki, akiben megbízhatsz, egészen másként látnál dolgokat.
Párkeresésnél azért ne légy ennyire őszinte magadról. :)
ugyan no vagyok, de pasikent menekulnek toled. lusta vagy, csoro es unalmas.
amugy minek akarsz tarsat, lathatoan jol elvagy egyedul?
Megpróbálhatod eladni magad a most annyira divatos "én így vagyok önmagam fogadjon el mindenki" szöveggel, de az igazság az, hogy a leírásod alapján 2 fűszálat nem vagy hajlandó magadért keresztbe tenni. Akkor mit várhatna tőled egy társ?
Ha így jól érzed magad akkor éld az életed ahogy akarod, csak ne csodálkozz rajta, hogy nem sokan akarnak veled ebben osztozni.
Én is hasonló vagyok, mondjuk, iszogatni igen ritkán, egyedül a kertben max egy cider.
Ettől még simán van szerető párom, aki pont az ellentétem:)
Élete a munka, tömeg, pörgés:)
Meglepett mekkora az átfedés a "negatívumaink" között.
39 éves férfiként ilyen tulajdonságokkal érdemes egyáltalán ismerkednem?
- szeretek lustálkodni, netezni
- nem akarok gyereket, nem is szeretem őket
- szeretek egyedül aludni, utálnám ha valaki horkolna mellettem, de ilyen még nem volt
- panel lakásban lakom, jól érzem magam itt. Nincs autóm, mert nem kell
- nem szeretem az embereket, nem szeretek barátkozni, nem szeretem más baráti társaságát, nem akarok beilleszkedni sehova, igazából senkit nem ismerek és engem sem ismernek
- utálom a strandot, meg a vízpartokat olyan szempontból, hogy nem szeretek aszalódni sok ember között, egyedül szeretek napozni
- csak átlagos magasságomhoz mérten is vékony vagyok, nem vagyok izmos. kb.70 kilónak kellene lennem, 63 kiló vagyok. Nem szeretek sportolni, ennek ellenére néha ráveszem magam. Az egészséges táplálkozást talán túl szigorúan is tartom.
- utálom a nagy tömegű rendezvényeket, utálom a tömegközlekedést, fóbiám van a vonattól meg a repülőtől
Állítólag az ellentétek vonzzák egymást, de ez csak addig igaz, hogy a másik nemet keressük, egyébként szerintem a hasonló személyiségű társat preferáljuk. Más kérdés, hogy a hozzánk hasonló befelé forduló emberek akarnak e egyáltalán társat. A magam részéről nem szeretnék összeköltözni senkivel, maximum egy kellően tágas lakásban, ahol biztosítva van számomra a magány. Egy átlagos ember napi 24 órát igényelné a párja társaságát (oké picit túloztam), de nálunk ez inkább kéthavi 24 óra.
Tehát a válasz a kérdésedre: igen, de
-Nehéz megtalálni, az átlagember nehézségeihez mérten is. Mi nem igazán keresünk társat, nem vagyunk társkeresőkön, nem kezdeményezünk, nem járunk szórakozóhelyekre. Talán társkeresőn van a legtöbb esélyed.
-Nehéz megtartani. Jól elvagyunk magunkba, ezért ha egy kapcsolat nem adja meg a pluszt, akkor könnyen vége szakad.
-Kompromisszumot kéne kötni. Elfogadni egy nyitottabb embert és neki is el kellene fogadni téged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!