Nem tudom miért nem lehet elfogadni, hogy nem lesz senkid életed végig?

45 évesen még nem öregek. Talán ezt választották, talán sosem jutott nekik férfi, de hidd el, az emberek többsége alapvetően nem arra vágyik, és nem is az a normális, hogy az anyjával lakjon 45 évesen. Hanem családra vágynak, gyerekeket akarnak, vagy legalábbis szerelemet stb.

Amúgy meg nem tudod, nem sírnak-e itt a gyiken vagy más fórumon azon a nők is. Szemre jól elvannak, de nem látsz bele az életükbe. Nekem még azt is nehezemre esett megemészteni tavaly a 40. szülinapom körül, hogy már nem lesz több gyerekem. Mindig szerettem volna kettőt, de csak egy lett, ezt dobta a gép. Most meg már társam sincs hozzá, és ennyi idősen nem is szülnék. De eléggé magam alatt voltam emiatt úgy, hogy van már egy gyerekem. El tudom képzelni azt akinek nincs és szeretne....

A rinyálás valóban nem segít, én sem szoktam sem itt, sem máshol, de azért nehéz beletörődni, hogy egyedül maradsz. Főleg akinek sosem volt az életében kapcsolat.

Vártam, ki dobja be először a "társas lény" közhelyet.

Amúgy a kérdésben szereplő nők is társas lények, azért is élnek hármasban az anyjukkal. :DD