Ti nem érzitek néha borzasztóan magányosnak magatokat?

Néha nagyon is annak érzem magam.

A rengeteg érzés,gondolat,ami létrejön bennem,bennem is marad,mert nincs mellettem egy társ,akivel mindezeket megosszam...

#8

Persze nem csak a szerencsére fogom bízni és várni, hogy a számba repüljön a sült galamb. :)

Dehogynem. Illetve nem is a magány készít már ki, hanem a folyamatos visszautasítás. Társkeresőn eddig ~40 levélnél tartok, amire jött 3 válasz, amiből egy szmájli volt. Ha kedvencnek jelölne egy lány, netán még írna is, vajon leszakadna a karja? Azonnal a purgatóriumba kerülne? Meg lett nekem itt mondva, hogy nem a kinézetemmel van baj, ááá dehoooogy, hát én tök átlagos vagyok! Úgyhogy tényleg csak arra tudok gondolni, hogy egy mini fekete lyuk nyelne el bárkit, aki válaszolna nekem társkeresőn.

De egyébként igen, előfordult, hogy szó szerint álomba bőgtem magamat. Nem értem bzmeg, mivel vagyok én kevesebb, mint a többi férfi, és nem is magyarázza el nekem senki, mert hát válaszolni már derogálna ugye...