Tavaszi este, sok boldog ember a városban. Nekem miért nem megy?

Kedves srácnak tűnsz egyébként a kis történeted alapján.

Hasonlóan introvertált emberként , eléggé át tudom érezni ,amiket írtál. Az egyetemnek ahova járok, van egy hatalmas botanikus kertje. A diákok (köztük én is) ,órák között sokszor járnak ki oda . Sok a pad ,sok a szép növény, egyszóval nagyon hangulatos ott kint jó időben. Én is sokszor kiülök ,de másokkal ellentétben mindig egyedül. Valamikor ez jólesik ,csak élvezni a napsütést ,figyelni a kertben rohangáló mókusokat ,gyíkokat ,néha macskákat. De valamikor nagyon magányos vagyok ilyenkor. Hiszen ide mindenki a barátaival jár ki ,minden padon beszélgető párok ,vagy baráti társaságok. Én meg egyedül ,üldögélek kint és mindenki átnéz rajtam. És mivel introvertált vagyok ,nem is nagyon megy nekem az ,hogy random társaságokhoz csak úgy odamenjek beszélgetni.

Introvertáltként alapvetően nehezebb sajnos ismerkedni ,legalábbis én így tapasztaltam. Egyrészt azért is ,mert sokan köztünk nem mernek kezdeményezni ,és inkább megvárjuk ,hogy más közeledjen feléjük ,ami sajnos elég ritka .

Biztos aranyos lehetett egyébként az a kis állatka ,akiről írtál. Mi volt egykébkent ? Kutyus ,cica ,vagy valami más ?

:(

Milyen állatot sikerült lefotóznod? :)

Én meg randiztam, jól éreztük magunkat bár csak hazakísértem munkából, de nem lett csók a végén szóval valószínűleg ennyi volt.

Szóval indulj ki abból, hogy nem mindenki boldog aki éppen nincs egyedül. Hozzád pedig legalább odament egy élőlény akinek felkeltetted az érdeklődését.

Hozzám még egy láthatatlan őzike sem jön oda soha. :O

Mégis mit fogadjon el önmagán az ember ez egy nagy hülyeség. Nem önmagával van a legtöbb embernek ilyenkor baja hanem a tehetetlenség érzésével, ami lassan teljesen tönkretesz és a kilátástalanság érzésével.

Ha csak körbenézek, hogy mennyi és mennyi lány van érthetetlen, hogy miért nem jött vagy jöhetne össze egy. De mikor folyton, úgy tűnik, hogy miden szituációban amibe lehetőség lenne, pont úgy alakul, hogy nem azt az érzetet kelti, hogy neked nem lehet,... és nem azért mert valamiben is rosszabb lennél, ... hanem csak nem jön össze és ha boncolgatod akkor még szarabb és kattog az agyad feleslegesen, hogy mit rontottál el... holott az válasz csak annyit...hogy mert nem.... csak úgy... van akiknek úgymond ez a sorsuk... a szar, hogy ez még nagyobb szarba taszít... egy darabig elmegy.... de amikor 30 évesen is, ott tartasz, hogy az is ritkaságba megy hogy táncoljon veled valaki vagy csak beszélgethess vagy flortörhess egy kicsit ...ez nem lehet elfogadni ez folyamatosan fáj... (lehet akármilyen jó munkád és akármilyen elfoglaltságot vagy kütyüt megvehetsz magadnak, az nem segít semmit, annál meg az is többet ér ha kedvesen elutasít valaki, mert legalább akkor volt esélyed megpróbálni és ha nem is kellettél neki de legalább emberszámba vett)