Miért olyan meglepő ha nem akarom azt, hogy nekem valaha is legyen barátnőm?

Sziasztok!

Elegem van abból,hogy állandóan azt kell hallgatnom,hogy mikor lesz már barátnőd,miért nem beszélgetsz a lányokkal,miért nem közeledsz feléjük,sohasem láttalak velük beszélgetni. Számomra nagyon idegesítő az,hogy egyszerűen a környezetem nem tudja megérteni azt,hogy nem akarok sohasem. Mindig az a válaszuk,hogy ez nem természetes.

Eldöntöttem, nem akarok barátnőt, mert soha nem értettem meg a nőket, nem tudom mire vágynak, és nem is jöttem ki ezért velük sohasem. A fiókkal is egy kicsit nehezen találom meg a közös hangot de egy idő után ha jobban megismerem a másikat akkor már semmi probléma sincsen. Mindig is tudtam,hogy nem érdeklem a lányokat és soha nem is fogom ezért jobbnak láttam nem erőltetni. Valamilyen szinten elvagyok egyedül is, sportolok és tanulok.

Valahányszor megkérdezik, hogy van-e barátnőm én mindig azt mondom,hogy nincsen és nem is lesz sohasem. Gondolom melegnek néznek az emberek vagy egyszerűen csak úgy gondolják,hogy nincsen velem minden rendben,hogy mindig egyedül vagyok és kerülöm a nőket. A szex számomra egyáltalán nem fontos és úgy összességében a lányok sem érdekelnek. Néha elszomorít egy kicsit de gyorsan tovább lendülök rajta és nem foglalkozom vele.