Tényleg nehezen tud elvonatkoztatni a "legjobb" férfitól akivel valaha volt a nők többsége?

Nem csak a nők és nem csak kapcsolattal kapcsolatban.

Eszek egy jól eltalált szabadtéri bográcsos birkapörköltet, megeszem később az éttermi silány utánzatot is, de az előzőt nem feledem. Volt egy kapcsolatod, amiben a másik jó volt, az nem feledhető. Nem tudod a múlat kitörölni. Max halványodik.

Szerintem ez mindenkivel így van, bár az egzisztenciális dolgokat nem keverném ide. Ha saját egzisztenciával rendelkezel és semennyire nem függesz a partneredtől, akkor kizárólag az emberi oldal számít, az pedig sajnos egyedi.

Először a genetikus dolgok kerülnek képbe, magasság, hajszín,szemszín, testalkat,mellméret, farokméret, stb

Azután következnek a tanult dolgok, de ez is két részre osztható, a reflex szerű(nem tudatos) és tudatos dolgok. A non verbális kommunikáció jó része tudat alatti, hogy nevetés közben milyen arcot vágsz, hogy milyen hangokat adsz ki, hogyan reagálsz stressz helyzetben, ez mind olyan jellemző amit nem tudsz befolyásolni, max időlegesen színészkedéssel elfedni. Másik csoportba sorolható azok a tulajdonságok, amiken még lehet változtatni, fejleszteni, ezeknek nem kéne olyan nagy jelentőséget tulajdonítani, de bármilyen furcsa is, manapság ezek döntik el inkább a párkapcsolatok sorsát.

Azokat az embereket tartom a legszerencsétlenebbeknek, akik első partnernek aránylag jól passzoló társat fognak ki,mert náluk borítékolható, hogy a következő néhány próbálkozás csalódáshoz fog vezetni és emiatt elbizonytalanodnak. Anno a bátyám erre felhívta a figyelmemet és nagyon hálás vagyok a tanácsaiért mind a mai napig.

> Ha saját egzisztenciával rendelkezel és semennyire nem függesz a partneredtől, akkor kizárólag az emberi oldal számít

Jaja, kivéve, amikor te nem tudsz elmenni a Maldív-szigetekre nyaralni, ő meg igen.

Saját tapasztalom nincsen, de a párom mutatott egy utat, amiben reménykedni sem mertem, és már tudom, hogy ha külön válnának az útjaink ennél kevesebbel nem fogom beérni.

Ez a dolog mondjuk nem olyan, mint az egzisztencia, magasság, farokméret... stb.

Ez őszinte, mély bizalom, és a nyílt kommunikáció. Még a családomban sem adatott meg ez, ő viszont megmutatta milyen az amikor nemcsak felületesen szeretsz és elfogadsz valakit, hanem amikor elfogadod, hogy a másik ember, és nem minden ideális, azt is meg tudjátok együtt oldani. Meg tudod hallgatni a rád nézve nem hízelgő dolgokat is, el tudod fogadni, hogy ez a helyzet és együtt kitaláljuk, hogy merre tovább.

Ezzel a tulajdonságával konkrétan annyira megfogott, hogy amikor más férfiba lettem szerelmes, akkor is inkább őt választottam.

A kérdés igaz, a kifejtés nem feltétlenül. Minden nő más, és más igényei, elvárásai vannak. Van, akinek a leírt, külső dolgok fontosabbak, másnak megint más. Én pl., ha a mostani párommal szakítanék, amiből nem tudnék leadni, az a kettőnk közötti összhang és az intelligenciája. Farokméretről nem tudok nyilatkozni, mert túl sok összehasonlítási alapom nincs, és nem tudom, hogy tudnám-e élvezni a szexet egy kisebb farkú sráccal, és ha igen, mennyivel kisebbel. Nyilván van olyan farokméret, sajnos, amivel nem, mert a vaginális szexet preferálom.

Magasnak magas a párom, de jóval alacsonyabb férfi is tetszett már, szóval ez nem mérvadó. Státusz és vagyon - van egy szint, ami alá nem mennék (Bp-n ne legyen már fizikai közmunkás, mert az erősen azt mutatná hogy se hozzáállásban, sem intelligenciát tekintve nem vagyunk egy szinten), de el tudnám képzelni kevesebbet keresővel is, ha normális a pénzhez való hozzáállása. Pl. minimálbéressel alapvetően kezdenék, de olyannal nem, aki abból első körben sörikére, cigire meg pornóelőfizetésre költ, és folyton el van maradva a számláival emiatt.

Jóképűség... az számít, hogy nekem tetsszen. Olyannal nem jönnék össze, aki nem mozgat meg bennem semmit. De pl. a párom nem éppen egy modellalkat arcra sem, és mégis iszonyatosan bejön. Tehát itt nem a közízlés szerintű jóképűséget veszem.

2018 március 26. 17:11

Az 55 éven felüli /Diplomás!/ budapesti férfi munka/hely/nélkülisége és közmunkás-sorsa nem hozzáállás vagy intelligencia kérdése! Az nem szint, hanem téves beidegződés lehet Önben! Próbáljon meg elhelyezkedni a saját maga által favorizált szakterületén 63 évesen.

9: Nem kell az általa favorizált szakterület, de azért nehogy már egy értelmes embernek a FIZIKAI közmunka legyen az utolsó lehetősége. Rengeteg helyre keresnek minimálbéres állásra embereket.

Az meg más kérdés, hogy 28 évesen azért nem 63 évesekre hajtok.