Szerintetek nem ijesztő, hogy manapság a tizenéves srácok ebben a "szellemben" nőnek fel?

Az senkinek sem meglepetés, hogy tizenévesen, a huszas évek elején rengeteg fiatal fiúnak nincs barátnője, sőt, vannak osztályok, ahol egyenesen kirívó esetnek számít, ha valamelyiküknek kapcsolata van, hát még ha hosszú ideje tartó. A dolog viszont itt kezd ijesztővé válni:

A legtöbb szingli srác a szerelmet már abszolút nem tudja hová tenni, és úgy gondolkodnak, hogy először jól fizető melót kell találni, meg jó kocsit venni - a nő azután majd jön magától. Tehát abszolút nem az érzelmi oldala felől közelítik meg a témát, hanem mintha a párkapcsolat valamiféle "üzlet" lenne, gépiesen, lelketlenül, érzéketlenül, profitorientáltan. Úgy vannak vele, hogy amíg jól tejelő meló és menő verda nincs, addig úgysem áll szóba velük semmilyen nő - merthogy elmondásuk szerint mindegyik érdekember és haszonleső. És egymást buzdítják, biztatják arra, hogy ne nőzzenek, mert addig a kapcsolat úgyis halálra van ítélve, amíg nincs biztos anyagi háttér. Egészen elképesztő... Kalandozni persze azért szoktak, mert vannak szükségleteik, de ennyi. Tulajdonképpen "használják" a nőket, de az életükben történő előremenetel szempontjából ezek a kalandok csak aféle mellékutcák. Ha valamelyiknek van is komoly kapcsolata, az is olyan "üres": az első csókra nem emlékszik a srác, a barátnője névnapját, szülinapját nem tudja, mikor van, néha lógnak valami buliban, aztán ennyi...

Szerintetek nem durva, hogy ide jutottunk? Hogy ilyen eltorzult gondolkodással, mentalitással nőnek fel fiatal fiúk tömkelegei? Hogy lesz ilyen gondolkodással családjuk, hogy lesznek apák? Vagy nem is akarnak majd családot? Ha így haladunk, a "család", mint fogalom, totálisan megszűnik majd létezni, de sok szakértő már most is temeti...

Hogy látjátok ezt a témát? Titeket nem borzaszt el?