Úgy érzem kifutok az időből ennyi idősen, mi lenne a helyes lépés? N

38 éves vagyok,kezdem azt érezni hogy itt a vég,mert eddig nem sikerült egy kapcsolatom se.Gyerek téma nem érdekel,mert nem szeretnék,de frusztrál hogy nem találtam meg eddig azt az embert,akivel végleg együtt szeretnék lenni.Pár éve még bulizgattam,több pénzem is volt,10 kilóval kevesebb voltam,semmi gond nem volt önbizalom terén.Aztán belekényszerültem egy gyári munkába amit soha nem akartam,hogy fenn tartsam magam,ez kicsit odavert a személyiségemnek,átalakultam agyilag,olyan vagyok mint egy zombi,aki bele akar vegyülni a tömegbe,nem akarom hogy rám nézzenek férfiak,nem akarok kitűnni,teljesen egyszerű ruhákba járok.Nem megyek már sehova,be vagyok gubózva a lakás-munkahely között.Nincs olyan hely ahol ismerkedni tudnék,ráadásul nagyon irritál az életkorom,fiatalabban nagyon sok pasi közül választhattam volna.Az albérlet díja nagy részben elviszi a fizetésemet,így nagyon sok dolgot nem tudok megtenni amit szeretnék,amik alap dolgok lennének,kozmetikus,vagy akár masszázs,bármi.Saját magam szeretnék kitalálni valamit amivel több pénzhez juthatnék,és a magam ura lennék,de pénz nélkül nem tudom megcsinálni.Már arra is gondoltam,hogy talán újra kezdem az exemmel,sok évig együtt voltunk,sok gond is volt,de lehet már mást nem is találnék,vagyis jobbat,de nem akarom elhinni hogy csak ennyi volt az életem,és nem találkoztam olyannal akivel harmónikusan együtt tudnánk élni.Mit csináljak,menjek bele egy ilyen kapcsolatba,vagy várjak,de ha várok,lehet soha se lesz senkim,az idő meg csak megy... Segítő jellegű tanácsokat szívesen fogadnék.