Miért idealizálják egyesek túl a kapcsolatokat és társkeresést?

Itt is és a környezetemben is hallom jó pár embertől, hogy sokszor egy teljesen ideális, filmbeillő dolognak képzelik el a társkeresést és a kapcsolatokat. De az emberek nem tökéletesek. (Elég abszurd is lenne a világ, ha mindenki ennyire egyforma lenne.)

Pár példa, az itteni dolgokról.

Ha valaki leírja, hogy a környezetében az átlag nem túl intelligens, akkor megkapja, hogy a válaszolók környezetében egy csomóan otthon vannak a politikában, műkedvelők és hobbiként megfejtik a matematika legnagyobb titkait.

Ha valaki leírja, hogy a bunkó srácoknak jól megy a társkeresés, egyből jönnek a válaszok, hogy ez nem igaz, mert csak a kedves és aranyos srácokat akarják.

Ami még nekem extrán érthetetlen, amikor valaki azt írja, hogyha valakinek van önbizalma, akkor ő sikeres lesz a társkeresésben. Mintha ez megváltoztatná az illető külsejét és hirtelen egy csodává válna.

Az ilyen emberek hogy állnak a saját társkeresési problémáikhoz, amikből láthatják, hogy nem ideális a helyzet?