Miért nem fogják fel a nők és a férfiak, hogy az egyenjogúság nem egyenlő azzal, hogy a két nem teljesen egyenlő lesz egymással?

Szerintem egy kapcsolat attól kapcsolat, hogy a nő nő lehet benne, a férfi meg férfi. És a nő érezheti magát nőnek a férfi mellett, aki érezheti magát igazán férfiasnak egy nő mellett.

Oké, a munkahelyen kapja mindenki ugyanazt a fizut ugyanannyi munkáért, a nő is kezdeményezhet, a férfi is maradhat otthon gyesen, a nő is lehet mérnök, a férfi is óvóbácsi.

De miért kell kiherélni a férfiakat és farkat növesztenie a nőknek? Pontosabban, miért akarnak itt megfosztani embereke a férfiasságuktól vagy nőiességüktől?

Az, hogy szabad vagyok és egyenjogú, azt jelenti, hogy megcsinálhatom azt, amit egy férfi és nem ítélnek el érte. Ugyanez fordítva is. De egyre inkább abba az irányba tolódunk el, hogy undorodom egy kapcsolattól, mert a férfiak úgy akarnak bánni a nőkkel, mint egy haverjukkal, akiken van +1 dugásra alkalmas nyílás. Itt arra gondolok, hogy "a nő hívja randira a férfit" meg "a nőnek legyen kiállása és legyen olyan határozott, mint egy férfi". Értem a lényegét, csak azt nem értem, miért kell lerombolni a férfias erőt és biztonságot és a női kecsességet, törékenységet. Ha valaki szeretné, persze, legyen femininebb férfiként vagy maszkulinabb nőként... De unalmas már itt olvasni, hogy úgy kell nőnek lennem, hogy nem is lehetek igazán nő, mert egy kapcsolatban egy férfi olyan kvalitásokat is vár tőlem, amit én csak nála akarok látni, ahogy én sem akarom, hogy tollászkodjon meg olyan (bocs) sztereotíp b*zisan viselkedjen. Mert az az én szerepem és ne már! Én akarok lenni tánc közben a lány, akit megpörgetnek, én akarok az lenni, akit hölgyemnek hívnak, akit felkapnak, én akarok lenni a kisebb, a bújósabb, még ha amúgy erős is vagyok és utálom, hogy emiatt már inkább kinéznek meg megszólnak, mikor egy nő ilyen, ilyen a filmvásznon, ilyen itthon, ilyen a baráti körben, ilyen mindenhol az erős, nagy(obb) férfi mellett, aki lágyan mosolyog, mikor a nő önfeledt kuncorászik és átkarolja, cirógatja a haját, az ölébe ülteti... És ez annyira szép.

Valahogy semmi kedvem egy olyan férfivel leállni szórakozni, aki úgymond azt a munkát is rám akarja bízni, ami az ő dolga egy kapcsolatban... És marhára kinyírja a vonzalmat az illető iránt, hogy olyanokat akar rám kényszeríteni, amit neki kellene csinálnia. Jó, hogy már nem én viszek neki egy szál rózsát és kérem meg a kezét...

Nem tudom, hogy jutottunk el arra a pontra, ahol az egyenjogúság elérte azt a szintet, hogy a nem tényleg csak egy kromoszóma lesz és semmi dísze és szépsége nem marad a két nemnek társas értelemben, mert rájuk van nyomva ez a homogén massza. Számomra ez gusztustalan.