Milyen esélyei vannak egy hatvan körüli férfinek aki fiatal 30 év alatti nőt szeretne? Mennyire elterjedtek az apakomplexusos fiatal nők?

"Apámról van szó."

Akkor pedig mit szólsz bele az ő életébe? Vagy ő kért meg téged, hogy légy kerítő? Majd ő megoldja a párkeresési gondjait.

De ha már ebben segítségre szorul, akkor vajon miben másban is?

Talán pelenkáját kell segíteni kicserélni?

És mi van, ha ő egy 50-es nőt szeretne magának?

Jó, de aki 60 éven felülivel van (nemtől függetlenül) 20-30 évesen, ott általában komolyabb baj van. Kicsit megkapargatva kiderül, hogy az illetőnek problémái voltak az ellenkező nemű szülővel (vagy túlságosan agyonkényeztette, vagy pont az ellenkezője) és emiatt vágyik ösztönösen az apja-anyja korabeli nőre, a külső nagyon sokadlagos, és még a pénz vagy a kiszolgálás sem a fő indok, hanem a lelki űr amit így "tölt be". Pszichológushoz kellene ezzel járni, nem keresni valami hasonlóan bolond nénit vagy egy számító öregurat aki belemegy a játékba a "friss husiért" meg hogy játszhassa a mindentudó nagy apucit/ tömhesse-babusgassa a "sosem élt fiát" ami az anyakomplexusosoknál szokott lenni.

És egyre több ilyen lesz, mert a mai családok valahol a béka feneke alatt vannak. Már a mi korosztályunkban tobzódnak a szar családban felnőtt egyedek, mi lesz a mostaniakkal...

Apakomplexus a tizen-korai huszonévesek jellemzője, akik a jól szituált, sportos 40-es családapákban találják ezt meg.

30 fölött egyáltalán nem jellemző.

Egy harmincas nő sok szempontból a csúcson van. Többek közt szexuálisan. Napi egy-két menetre is lehet igénye, semmi maszatolás félkeményen.

Vagy gyereket akar, vagy van már gyereke: egy 60 éves emberben nem látja a gyerek potenciális apját. Az anyagi stabilitást már kitárgyaltuk.

Úgyhogy apucinak, ha fiatal pina kell, akkor maradnak a prostik. De az se lesz olcsó. Ha ennyire szíveden viseled a sorsát, néha befizetheted egy menetre.

"De az se lesz olcsó."

Annyira azért nem drága, kicsit spórol a kevésbé fontos kiadásin havi egyet ki tud fizetni, 60 évesen elég az is. (30 év alattival járni amúgy is sokkal többe kerül havi szinten, főleg ha a "férfi fizessen mindig mindent" elvet vallja a nő)

"Apakomplexus a tizen-korai huszonévesek jellemzője, akik a jól szituált, sportos 40-es családapákban találják ezt meg.

30 fölött egyáltalán nem jellemző."

Dehogynem. Hétfőn 29 éves vagyok, és van az életemben egy űr, amit az apai szeretet hiánya okoz, kedden 30 évesen pedig minden happy, meggyógyultam?

Erről a kérdésről ez a cikk jutott eszembe:

[link]