Ha egy férfi ilyet ír internetes társkeresés alatt az mit jelent?

Azt, hogy nem csak hogy elfogadja saját magában az egyik legpusztítóbb tulajdonságot, de még normává is próbálja emelni, lehúzni másokat a saját szintjére.

A féltékenység minden esetben, körülményektől függetlenül káros. És nem szabad összemosni a szeretettel, féltéssel, aggódással, törődéssel, ragaszkodással.

Én nem szívesen kezdenék olyannal, aki előre ilyen büszkén hirdeti magáról, hogy ő féltékeny. Tutira kinyírja a kapcsolatot hosszú távon valamilyen formában, vagy szakításhoz, vagy kisajátításhoz vezet.

"A féltékenység minden esetben, körülményektől függetlenül káros. "

Már nem azért, de éppen azért fejlődött ki az emberi evolúcióban a féltékenység, mert hasznos volt. Erről egy csomó forrás, cikk van evolúciós pszichológia témakörben, illene utánaolvasni mielőtt ilyen zsigeri hülyeségeket ír valaki.

"A féltékenység, mármint az a fajta, amelyet egy pár tagjai élnek át, nagyon ősi és nagyon is érthető érzelem. Alapja az, hogy minden élőlény arra szelektálódott, hogy saját génjeit átörökítse a következő nemzedékbe. Nagyon sok faj esetében a hímek és a nőstények – ha nem is állnak érdekellentétben egymással – más-más módon biztosíthatják genetikai jelenlétüket az utódnemzedékekben. A hímeknek például kulcskérdés, hogy valóban ők termékenyítsék meg az általuk meghódított nőstényt,ezért sok faj hímjei háremüket vagy párjukat elzárják a többi hím elől. Ez nem is csoda, hiszen ha a nőstényt egy másik hím termékenyíti meg, akkor a „férj” összes erőfeszítése, energia- és időbeli ráfordítása egy számára genetikailag idegen utód felnevelésére megy el. Ezért párzási időszakban egy rivális hím felbukkanása mindig heves reakciókat vált ki. Ezzel szemben a nősténynek gyakorlatilag mindegy, melyik hím termékenyíti meg (feltéve, ha az is párjához hasonlóan fittnek, életképesnek tűnik), hiszen saját génjei mindenképpen benne lesznek a születendő utódokban – az anya mindig biztos. A nősténynek az viszont fontos, legalábbis az olyan fajokban – és az ember is ilyen –, amelyekben mindkét szülő hozzájárulása szükséges az utódok sikeres felneveléséhez, hogy a párja „családcentrikus” legyen, azaz idejét és erejét a közös utódokra fordítsa. Az, hogy közben esetleg futólag más nőstényekkel is párosodik, valójában nem lényegi kérdés, nem aknázza alá komolyan az anya genetikai érdekeit."

[link]

Nagyon egyszerű kilogikázni, hogy alapvető féltékenység ezért minden emberben van egy párkapcsolatnál az iránt, akit fontosnak, értékesnek tart és szereti. Következő bonyolult logikai lépéssel már az is látható, hogy ha nincs benne semmilyen féltékenység, akkor nem is annyira fontos neki az illető.

"Én nem szívesen kezdenék olyannal, aki előre ilyen büszkén hirdeti magáról, hogy ő féltékeny."

Én meg olyannal nem, aki azt hirdeti magáról, hogy nem. Ugyanis hazudik. Hamis az önképe. Az pedig, hogy valaki elismer egy teljesen ösztönös, minden emberben benne lévő tulajdonságot, hol a fenében van attól, hogy valaki kényszeresen kinyírja a kapcsolatait a féltékenységgel? Ez a tipikus végletekben való gondolkodás, mikor valaki mond valamit, de a másik rögtön eltúlozza és kiforgatja, felnagyítja azt. Logikai tökönszúrás.

#4: az, hogy valami ösztönös, nem jelenti azt, hogy hasznos, előnyös vagy jó a mai világban is. Sosem értem, amikor ösztönökkel meg evolúcióval érvelnek. Ez akkor állná meg a helyét, ha öntudatlan állatok lennénk. Nem azok vagyunk, emberek vagyunk, akik képesek az ösztöneiken felülemelkedni. Másrészt alapvetően más szociális és kulturális környezetben élünk, mint a törzsekben élő emberek, akiknél kialakultak ezek az ösztönök és viselkedések. Igen, egy törzsi környezetben a sikeres utódnemzéshez minden bizonnyal hasznos a féltékenység. De itt egyszerűen nem erről van szó, hanem "jó" párkapcsolat kialakításáról egy modern közösségben.

>Ugyanis hazudik. Hamis az önképe. Az pedig, hogy valaki elismer egy teljesen ösztönös, minden emberben benne lévő tulajdonságot

Félreértesz. Én nagyon is elismerem a féltékenységet. Igen, ösztönösem bennem is megvan. De ezen tovább is lehet lépni, pont azért, mert emberek és nem állatok vagyunk. Kiismertem, megértettem, és olyan minimális szintre szorítottam vissza, hogy ne befolyásoljon. Szó sincs arról, hogy hazudnék magamnak. Nem letagadom, hanem megértem és megváltoztatom.

>hogy valaki kényszeresen kinyírja a kapcsolatait a féltékenységgel?

Miért, hosszú távon szerinted hova vezet a féltékenység? Nem feltétlenül szakításhoz vezet, ezt írtam is. Lehet, hogy együtt maradnak, de sosem lesz közöttük bizalom, hanem gyanakvás, irányítás, kisajátítás, játszmázás. Nagyon sok kapcsolat ilyen, sokan ezt normálisnak mondják. Szerintem borzasztó.

Szóval ha különbnek tartod magad az állatoknál, ne érvelj az ösztönökkel.

"#4: az, hogy valami ösztönös, nem jelenti azt, hogy hasznos, előnyös vagy jó a mai világban is."

Ez csak akkor igaz, ha te is az ösztönök egészségtelen eltúlzását érted ez alatt. Önmagában viszont nem előnytelen. Éppen ma is ugyanúgy viselkedik az emberiség szexualitás terén (amibe minden egyéb magatartás, a féltékenység is beletartozik), mint 100 ezer éve, ugyanúgy vannak megcsalások, hűséges kapcsolatok, meg úgy kb minden jelenség ott van a hétköznapi emberek életében, amivel az evolúció során - párkapcsolati szempontból - találkozott az elmúlt pár százezer évben. Akkor lenne igazad, és lenne felesleges a féltékenykedés, ha az ember teljesen monogám és hűséges lény lenne, de erre még jó sokat kell várni (ha egyáltalán ilyen lehetséges,szerintem nem). Márpedig épp ez az alapja a féltékenység ösztönének, a félrelépés jelensége, az pedig ma is ugyanolyan emberi tényező, mint régen volt. Ettől függetlenül lehet igaz más ösztönök esetében a megállapításod, csak nem itt.

"Sosem értem, amikor ösztönökkel meg evolúcióval érvelnek. Ez akkor állná meg a helyét, ha öntudatlan állatok lennénk. Nem azok vagyunk, emberek vagyunk, akik képesek az ösztöneiken felülemelkedni."

Az emberiség valóban nagyot ugrott az állatvilághoz képest, de pont nem a szexuális ösztönök terén. Pont az a legrégibb ösztönök egyike, így az azokkal kapcsolatos magatartásokat a legnehezebb elnyomni kulturális hatásokkal.

"Igen, egy törzsi környezetben a sikeres utódnemzéshez minden bizonnyal hasznos a féltékenység. De itt egyszerűen nem erről van szó, hanem "jó" párkapcsolat kialakításáról egy modern közösségben. "

Mint már mondtam, modernség ide vagy oda, addig lesz az ember féltékeny, amíg létezik a félrelépés jelensége. Ez nem kultúra kérdése. Amúgy meg tipikus értelmezési hiba, hogy az a "modern",ami mentes az ösztönöktől. Ugyanis az ösztönöket kétféleképpen lehet értelmezni: hasznos és nem hasznos. Akkor hasznos, ha az, amire reagál létező jelenség. Sokadjára írom, a félrelépés pedig létező jelenség az emberiség jelen állapotában és létező jelenség volt az elmúlt több százezer évben is (és egyébként még ha holnaptól mindenki hűséges lesz, akkor is jó pár ezer év lenne mire kiveszne).

"Kiismertem, megértettem, és olyan minimális szintre szorítottam vissza, hogy ne befolyásoljon."

De hát én nem is azt mondtam, hogy uralkodjon el feletted és mérgezd vele a kapcsolataidat. Most pusztán a létéről vitatkozunk és arról, hogy normális kereteken belül káros-e vagy sem.

#8: kicsit máshonnan közelítjük meg a dolgot, de szerintem nem állnak túl messze egymástól a nézőpontjaink.

>Most pusztán a létéről vitatkozunk és arról, hogy normális kereteken belül káros-e vagy sem.

Tényleg? :D Én nem vitatkoztam a létéről, egyértelmű, hogy létezik, ahogy írtam, elismerem.

>Akkor lenne igazad, és lenne felesleges a féltékenykedés, ha az ember teljesen monogám és hűséges lény lenne

Gondolod? De miért? Szerintem ez akkor lenne igaz, ha a féltékenység lenne a hűség elérésének és kezelésének az egyetlen és/vagy legjobb módja. De szerintem nem az, sőt. Szerintem a féltékenység egyáltalán nem biztosítja, de még csak nem is segíti elő a hűség kialakítását és megtartását, vagy csak elfogadhatatlanul súlyos korlátozások mellett teszi ezt. (Vigyázz: a féltékenységbe nem tartozik bele a szeretet, a ragaszkodás, a féltés, a féltékenység nekem irracionális érzelmeket, alaptalan bizalmatlanságot, kisajátítási, irányítási, ellenőrzési vágyat jelent.) Szerintem már van a kezünkben egy olyan eszköz, amivel korlátozások nélkül lehet kiépíteni a hűséget: az elvárások nélküli bizalom. Én hajlandó vagyok vállalni a sebezhetőségemet és rábízni a páromra, hogy hűséges-e, mert ezt látom az egyetlen útnak egy olyan párkapcsolat kialakításához és fenntartásához, amit elfogadhatónak tartok. Én úgy látom, hogy erre nézve a féltékenység sosem hasznos (hiszen van egy jobb eszközöm), viszont mindig káros (hiszen elkerülhetetlenül korlátozást eredményez). Talán így tisztább kicsit.

>Amúgy meg tipikus értelmezési hiba, hogy az a "modern",ami mentes az ösztönöktől. Ugyanis az ösztönöket kétféleképpen lehet értelmezni: hasznos és nem hasznos.

Teljesen igaz. Pontosan eszerint igyekszem élni, azt megtartani, ami hasznos és elvetni, ami nem az.