Miért nem ismerkedsz, barátkozol huszonévesen?

Az elmúlt egy évben nagyon rossz dolgok történtek velem,amik kezdenek megoldódni szerencsére, viszont jól esik bezárkózni és egyedül lenni-gyógyulni-csak a családommal,a pár barátommal és lakótársammal lenni.

Türelmes vagyok magammal,és annyi időt adok magamnak,amennyit nem szégyellek:P

persze,néha elgondolkodom, hogy fiatal vagyok,élni kéne az életem szociális értelemben,viszont erre nem nagyon vágyom per pill, nekem most ezt a lapot osztották...

Barátkozom és ismerkedem, ha épp olyan a kedvem, de nem erőltetem a dolgot. A dolgokból úgyis csak haverság lesz leginkább. A barátaim azok, akik évek óta mellettem állnak és bármiben számíthatok rájuk. Az igényeim pedig nagyok. Az emberek többsége érdekember vagy nagyon primitív, szóval nem igazán tudok velük mit kezdeni. Az elmúlt fél évben pl. jó pár embert megismertem és mindben csalódtam.

25 F

Engem valahogy mindig "megtaláltak",nem kellett nekem lépni és örültem is neki. Most max kollégák vannak. De nem is nagyon tudnának hol,mert nem nagyon járkálok el.

23/F

Próbálkozom ismerkedni, meg barátkozni (inkább ismerkedni) viszont ezek leginkább egy bizonyos ideig tartanak, aztán x időn belül úgy érzem, hogy tök nincs meg az összhang. Az is közre játszik, hogy nagyon megválogatom az embereket, hogy kiket engedek a bizalmamba, az emberekben eddig nagyrészt csalódnom kellett. Ez miatt is lettem zárkózott.

Fiúknál ez még nehezebb, nincs tapasztalatom a férfiak terén, és ez pont hogy nem motivál, még inkább feszült leszek. Pedig tudom, hogy nem szabadna. Ritkák az olyan fiúk, akik valóban megfognak. Az ilyeneknek meg általában van barátnőjük.

Egyébként én szívesen kimozdulnék, meg eljárogatnék itthonról még ha egy emberrel is, de nagyon erre sincs lehetőségem... :s egyedül nagyon lehangoló. Ahol most vagyok, nem ismerek senkit. Ráadásul az emberek többsége mindig elfoglalt. Nem lehet spontán dolgokat csinálni.

23L

Azt hiszem egész éltemben magányos farkas voltam.

Nem, nem azért mert problémáim vannak vagy nem tudom...

Mindig kis spanoskodás, haverkodás ment mindenkivel ahogy meg kiléptünk a suliból kb annyi is volt, max ha összefutottunk az utcán beszélgettünk ennyi.

Amúgy meg jártam egy ideig egy társasággal, aztán úgy voltam vele ha nem keresnek akkor nem is hiányzok, tehát nem mentem többet.

Magamhoz pedig senkit nem engedek igazán közel. Sose beszéltem vágyakról/érzelmekről senkinek, nagyon maximum felszínesen. Úgy vagyok vele hogy amit valaki tud azt felhasználhatja ellenem, ezért nem is mondok semmit:)

Nem vagyok paranoiás, szimplán csak kicsit másképp értem a világot mint mások. Szerintem van egy dolog amit mondhatni mottómmá tettem minden téren:

Élj úgy hogy ne bánj meg semmit (tehát gondolj a jövőbeli önmagadra). Ez elég közhely de én nem fogok szégyenkezni sem az akkori divat miatt, sem hogy mit tudnak rólam vagy mit tettem. (bár mások meg azt mondják hogy azt bánják később amit nem tettek meg)

Amúgy a magányban (aki tudja kezelni) ismeri meg magát az ember igazán amikor képes magába szállni.

21/F

Szakdoga, felvételi, edzés, nyelvtanulás, vannak barátaim és szeretek aludni.:D

Igazából, ha nagyon akarnék, tudnék időt szakítani egy párkapcsolatra, de ahhoz az illetőnek nagyon olyannak kell lennie... Emiatt nem is ismerkedem. Valahol nyitott vagyok, nem élek szemellenzővel, hogy hú, akkor most senki nem kell, az sem, aki a nagybetűs ideál... De nem vagyok motivált arra, mondhatni, nem unatkozom annyira, hogy keresgéljek. Nem esik jól a párkeresés most, szerintem a következő pár évben nem is nagyon fog.

Én hiszek abban, hogy élem az életem, aztán majd keresztezi az utam valaki másét.:) Korábban is így lett kapcsolatom.:)

22N

Mert nem akarok. Aki nyit felém nem utasítom el, viszonozom egy bizonyos szintig, de legtöbbször csak probléma adódik egy ido után és nincs értelme a kapcsolatoknak. Barátaim vannak, már jó pár éve barátok vagyunk, így haverokra meg ilyen jött ment emberekre csak addig van szükségem amíg társaságukban vagyok.

Túlságosan is megszoktam a "szingli" életet, nem nyitok nok felé, nem kezdeményezek, a muszájon kívül semmilyen más interakciót nem vagyok hajlandó végezni velük, nyug számomra, így nem is eroltetem. Néhanapján is csak egy baráti csevej, semmi több.

Férfi.