Manapság hány olyan párkapcsolat van, ami nem anyagi dolgokon alapszik, és a nő nem képmutatásból van a férfival?

Néha az 58%-os válaszait és tapasztalatait olvasva komolyan megkérdőjelezem azt, hogy csak a mi bolygónkon van ilyen fejlett életforma és hogy nincsenek párhuzamos univerzumok.

Emberek, ti olyan dolgokat tapasztaltok, olyan arányban, amiket soha életemben nem láttam ilyen mértékben, pedig ha valaki, én igazán szeretek nyitott szemmel járni és a valós helyzetet figyelni álomvilág és illúziók helyett.

Durva mindenesetre.

Amúgy osztom a 11-es véleményét, nem tudom, ti hol éltek, nálunk ez van elég masszívan.

Vajon az figyeli meg jobban, aki mást is észrevesz és az arányokat meg a dolgok árnyaltságát és a tágabb ok-okozati összefüggéseket, motivációt, a helyzetek alakulásának mikéntjét is képes észben tartani, vagy az, aki állít valamit, majd minden hozzá tartozó példát ugyanazon az egyetlen síkon értelmezi?:)

Nem mondom, hogy amit mondasz, az nem létezik. De ilyen egzakt formában egyszerűen nem hogy nem láttam, elképzelni sem tudom. Elég nagy öngól lenne az emberiségnek, ha egymástól független egyedek ennyire sablonszerűen működnének. Vagy mondjam azt, hogy biológiai képtelenség?

Lehet, vissza kéne adnom a papíromat, azt még úgy szereztem anno, hogy az ilyen véleményeket alapvető attribúciós hibának írták le, nem a való világnak.

#14: Arányok alatt mit értesz, amikor valaki olyanokat jelent ki, hogy a környezetében nincs ilyen? Tágabb ok-okozati összefüggések és motivációk miért zárnák ki azt, hogy ilyen lehetőség is létezik?

Nem minden példát értelmeztem egy síkon és nem is állítottam soha olyat, hogy minden nőt a pénz érdekel vagy ilyesmi. Azt mondtam, hogy a környezetemben jó pár ilyen nő van. (Sőt, amúgy férfiből is láttam már ilyet.)

Nem én állítottam olyat, hogy egy ilyen vagy olyan embert sem ismerek.

Az, hogy elképzelni sem tudsz olyat, amit rajtam kívül rengetegen tapasztalnak, az égvilágon semmiféle érvet nem jelent. Miért lenne öngól, ha az emberek nagy része sablonszerűen működne? Ha nem így lenne, akkor nem léteznének kulturális különbségek, nem létezne marketing és hasonlók. Akármennyire is szeretjük coelhoi magasságokba emelni néhányan az egyediségünket, nagyrészt sablonokból és viselkedésmintákból épülünk fel.

Miért lenne biológiai képtelenség?

Elmondanád, hogy jelen esetben hogy jön ide az alapvető attribúciós hiba rám vonatkozóan? :)

Nem tudom, hány ilyen kapcsolat van, valószínűleg nem sok. A környezetemben azért párat látok, de természtesen az anyagi alapúra is akar bőven példa.

Mi a párommal egyetemisták voltunk a megismerkedésünkkor, egyikünk sem keresett sokat a diákmunkákkal, nagyjából egyformán keveset kerestünk. Az egyetemi évek után neki 100-120 körül volt a fizetése nagyjából két évig, ezalatt én 200-at kerestem. Aztán nagyjából fél év alatt fordult a kocka, nekem maradt 220 körül a fizetésem, az övé viszont két lépcsőben 250-re emelkedett. Semelyik időszakban nem voltak konfliktusaink, ahogy az anyagiak miatt, a jövőben sem hiszem, hogy lesznek.

Az ellenpélda pedig bátyám példája, aki már pár évvel ezelőtt 21-22 évesen is annyit keresett, amiről Magyarországon a legtöbben egy életen álmodnak csak (félmilliós kezdőfizetés, ami az első 1-2 év után milliósra emelkedett). Na hát őt megtalálta egy vilàg lustája, nála 10 évvel idősebb nő, aki soha nem dolgozott mellette sem, viszont nagyon jól meg tudta mondani, mire kell költeni a pénzt.

Ezeket csak azért írtam le, hogy mindkettőre van példa, de a mostanság talán valóban az utóbbi a több.