Manapság hány olyan párkapcsolat van, ami nem anyagi dolgokon alapszik, és a nő nem képmutatásból van a férfival?

Van még manapság olyan párkapcsolat, ahol a férfi nem kúr félre, ha a felesége melle idővel és a szoptatástól megereszkedik és a feszessége megszűnik?

Más miatt vonzó egy nő, és mástól egy férfi. A nőkben a szépség és a fiatalság a vonzó, a férfiakban pedig az, hogy sikeresek, magas társadalmi státuszuk van. Márpedig egy sikeres, magas státuszú férfi az nem munkanélküli és nem alacsony jövedelmű..

Hogy őszinte legyek, én egyet sem ismerek, ami anyagi alapú lenne. Bár én egyetemista vagyok. Itt a többség általában csóró, akár férfi, akár nő. Aztán mégis vannak eljegyzések, mégis van összeköltözés, közösen külföldre menés diploma után, közös otthonra közösen gyűjtés...

Amíg nem voltam kicsit szakállasabb GYK-s, nem is gondoltam volna, hogy elvileg amit én látok és ami engem körül vesz, az nem a bevett, a normális minden "földi halandónál". Meg hogy ami alapján én választok párt (valahogy ez az anyagi szempont ilyen eltartás szinten teljesen elkerült), az különleges vagy "kincs". Mifelénk ez a bevett. Az a normális, hogy az ember azzal van, aki klassz. Akivel jól érzi magát és akivel egy irányba tartanak.

Esetleg a szüleim korosztályában vannak páran, akiket a gyerek vagy a közös vagyon tart össze, de az sem érdekházasságnak indult, ahogy én hallottam. A legtöbben a nélkülözés és a szülőktől való függetlenedés során találtak egymásra és kapaszkodtak egymásba.

Ha abból indulok ki, hogy a ismerkedés során minden második lány az alapján beszélt velem tovább vagy nem tovább, hogy mennyit keresek, szerintem elég sok.

#1: Pont ugyanannyi, ahány nő van külsőségek miatt férfival és szexet akar. Vagy talán szerinted a nőket nem érdekli a külső és dugni is utálnak? Hogy ez a válasz hogy lehet 100%-on, az elég sokat megmutat az oldal felhasználóinak képmutatásából.

#3: Van. Pont annyi, ahánynál a nő nem lép félre, ha a férfi sokat melózik és fáradt.

#5: Szintén egyetemre járok. Jó pár egyetemista női ismerősömnél bevallottan fő szempont volt, hogy a férfi jól keressen. Az egyetemek meg nincsenek tele csórókkal. Nézz jobban körül az ismerőseid között és ne naivan, hanem realistán.

Jöhetnek a szokásos álszent mínuszok.

Hiába hőbörögsz, hiába nézek körül. Semmilyen egzisztenciájuk nincs az egyetemista ismerőseimnek. Hogy jöttek össze? Buliban, tankörben, gólyatáborban... Egyszerűen jól érezték egymással magukat és együtt maradtak. És semmit nem számít az anyagi kérdés, mert a többség albis/kolis, a szülei vagyonát esélye sincs a többségnek megmutatni, nagyon sokan dolgoznak, sőt, együtt mennek dolgozni, nagyon sokan együtt bérelnek már lakást vagy szobát második évre, mert az első évben jöttek össze. Lehet, hogy van, akinek számít, de egy irányba tartanak és ez működik. És amíg működik, együtt is fognak maradni. Lehet, hogy szétmennek, ha olyan lesz, hogy a srác pl felrúgja a közös terveket és nem megy a lánnyal külföldre, vagy nem fogja fizetni az albérletet, oké, de beláthatod, hogy ez nem aranyásás meg érdekkapcsolat, hanem a tény, hogy "a párom hátráltat és nem partner a közös tervünkben". Ugyanez fennállna akkor is, ha gyereket nem akarna, mikor a nő igen, vagy Magyarországon nem akarna maradni, mikor a nő igen. Ez a tervekről szól az esetek nagy részében. És igen, olyan lehet, hogy ezekben a tervekben az anyagiak akadályozzák az embert és nem tud a másikkal tartani... Bár erre inkább azt mondanám, hogy csak nem akar. Mert azért elindulni mindenkinek nehéz és általában párban és egyedül is megmozgat az ember minden követ, hogy el tudjon indulni, akár az ismeretlenbe is.

Azokról nem tudok nyilatkozni, akik nem pendültek ennyire egy húron, mert mit tudom én, age gap meg a pasi árufeltöltő, a csaj meg kisdoktor, vagy tudja a franc... De összejönni valakivel és elindulni valakivel nem kell pénz eleinte. Később pedig együtt teremtik elő, és ahogy elnézem, ez tökéletesen működik a többségnek. Más kérdés, hogy ott vagy pl 20 évesen a tanulmányaid közepén és egy 30-as hapsi csapná neked a szelet, aki még mindig ott tart, ahol te, csak 10 évvel később. Azon azért úgy elgondolkodik az ember, hogy merre tovább együtt, ha neked a legrosszabb rémálmaid egyike ugyanitt tartani 10 év múlva is. Naná, hogy nem választod. Remélem, érthető, miért. Nem, nem a pénz miatt. Koloncra nincs szükség. Nem a szegény nem kell, hanem az, aki mellett nem élhetsz úgy, ahogy egyedül (vagy mással) élhetnél. Aki visszahúz és aki vissza van maradva hozzád képest. Aki nem alkalmas arra, hogy tervezz vele, vagy elindulj vele bármerre, mert ha alkalmas lenne, nem úgy festene az élete, ahogy. De ez nem kezdőtőke kérdése. Hacsak nem számít kezdőtőkének az, hogy van hol aludnod, van mit enned, van mibe öltöznöd a stílusod szerint és tudsz miből állni magadnak (vagy a csajszinak) egy sört azokon az estéken, mikor összecsődültök kicsit szórakozni a bagázzsal. Bár meg merem kockáztatni, hogy utóbbira sincs szükség, mert vannak olyan lányok is, akiket más érdekel, vagy akik szintén nem tudnak vagy akarnak ilyesmire költeni. És együtt összefogva (és egymással kapcsolatba lépve) abból is lehet egy klassz közös élet.

Tudom, hogy ez a többség kapacitását meghaladja, így a tiédet is, kedves 58%, aki minden kommentjében csak kötekedni, vitázni, másokat frusztráltnak, képmutatónak, érvelni képtelennek és logikátlannak nevezni tud. Csakhogy a valóságban az emberek többségének talán a legnagyobb célja valamire vinni az életben. Hogy ez a valami mit jelent, arról az adott személyt kell megkérdezni. De a többség erre keres társat, ehhez keres partnert, olyat, akinek az elképzelései egybevágnak az övével, vagy legalább keresztezik egymás útját egy szakaszon. A többségnek van agya és/vagy érzéke ahhoz, hogy megszervezze az életét és ehhez keres valakit, nem "mutogatni" meg "eltartani" meg tudja a rák már, miket hordanak itt egyesek össze.

#9: Szó sincs hőbörgésről. Annyiról van szó, hogy egyeseknek tényleg teljesen felesleges körülnézni, mert úgyis csak azt veszik észre, amit látni akarnak. Ha meg valaki olyat lát, amit ők nem, akkor tuti, hogy az illető kamuzik. Az egyetemek nem arról híresek, hogy tele vannak csóró emberekkel.

Azzal egyetértek, ha valaki felrúgja a dolgokat, akkor okés a vége. De, amikor 18 éves lányok második kérdése az, hogy van e kocsim vagy mit dolgozok és közlöm, hogy nincs, még egyetemre járok, aztán szépen elköszönnek, azokról mit mondjak? Nem egy ilyenbe botlottam már.

Kötözködöm? Ha valaki logikátlanságára rámutatok, az kötözködés?

Vitázom? Szerintem a vita jó, a veszekedés rossz.

Másokat frusztráltnak mondok? Ha össze-vissza föcsögnek, szerinted nem azok?

Másokat képmutatónak nevezek? Ha tündérmeseként festenek le a dolgokat, szerinted nem jogos? Mint amikor mindenki azt mondja, hogyha valaki összeesik, akkor segítene, ehhez képest a gyakorlatban nem ez szokott történni.

Érvelni képtelennek és logikátlannak? Amikor tényleg nem érvelnek, csak fröcsögnek, akkor mit mondjon az ember? Amikor alapvető logikai összefüggéseket nem képesek összehozni és a másik fél érveit ignorálják, akkor miről beszélünk?

Az a baj, hogy ez a gyk, itt nincs személyes ismertség. Az ismerősi körömben is szoktam olyan véleményekkel találkozni, amiket itt írnak. Csak élőben a személyes ismertség miatt könnyű lazán cáfolni mindent. Van olyan ismerősöm, aki nagy szavakkal előadta egy társaságban, hogy a nőknek sosem számít a pénz és az ő ismerőseinek sem. Lazán mondtam 2 nagy barátnőjét, akik közül az egyik nyíltan kimondta, a másiknál meg feltűnő volt, hogy mindig csak kőgazdag srácokkal járt és mindig wellnessezni vitette magát. Még pár ismerősét mondták a társaságból. Na, EZ az, amit itt nem lehet csinálni. És EZ az, ami megmutatja, hogy mennyire képmutatóak tudnak lenni az emberek. Amikor valaki ismerősi körében CSAK ilyen meg olyan emberek vannak, akkor az illető szimplán nem is ismeri az ismerőseit vagy nem akarja ismerni őket. Az emberek nem homogének.