A nők miért lázadnak minden egyes alkalommal a 80-20-as szabály ellen, amikor mindenki tudja és látja, hogy teljesen helytálló?

Aki nem totál hülye és teljesen vak, az észreveszi a mindennapokban, hogy a nők a férfiaknak csak egy egészen kis táborát tartja vonzónak - és értük még akár egymás szemét is hajlandóak lennének kikaparni, hogy megszerezzék őket. Ezek a pasik - mivel tudatában vannak a népszerűségüknek - folyamatosan bibéről bibére szállnak, miközben a "resztli" meg akár éveken át is magányos, pedig sokuk papíron főnyeremény.

A népszerű pasik alatt nem feltétlenül Adonisz-testűeket kell érteni: egyszerűen csak valami van bennük, ami nők tömegét ragadja meg: ez lehet humor, stílus, úriember-attitűd, dögös hang, jó beszélőke, talpraesettség...tényleg bármi.

Szerintem ha visszatekintetek a diákévekre, mindenki tudna olyan idevágó példával szolgálni, hogy az XY egy nagy macsó volt, egy igazi menőcsávó, egy csomó csajon végigment, férfitársai meg értetlenül(és irigykedve) nézték, és azon morfondíroztak: "Vajon mi lehet meg benne, ami bennem nincs?"

De aki nyitott szemmel jár, munkahelyen is láthat hasonlókat. Egy-két kirívóan népszerű pasi + nagyobb számú, partvonalra szorított szingli úriember, akikkel látszólag semmi gond nincs. Az agyonsztárolt fickók hiába foglaltak, bármikor lehetnének röpke kalandjaik, a nők egymást taposva próbálják a kegyeiket elnyerni.

Itt a GYK-n akárhányszor kerül szóba ez a téma, a női válaszolók reakciója mindig valami ilyesmi:"Mi ez a marhaság? Pöh-pöh-pöh, cöh-cöh-cöh...de hát ilyen nincs! Micsoda lúzerek vagytok, felejtsétek már ezt el! A kockulás helyett inkább menjetek ki az életbe és csajozzatok!" Igen ám, de ha kimennek az életbe, a fentieket tapasztalják...

Szerintetek miért ágálnak a nők a nyilvánvaló igazság ellen? Miért tagadják az abszolút nyilvánvalót? Ha már egyszer ilyen hihetetlenül válogatósak, miért nem vállalják fel? Nem véletlenül látnak napvilágot ilyen és ehhez hasonló "törvényszerűségek" és általában mindnek van is alapja...