Ha magamat adom, vajon felkeltem bárki érdeklődését?

Hosszú évek óta (8) az a tapasztalatom, hogy folyton "bizonyítanom" kell a nőknek. Legyek határozott, kicsit bunkó, de magabiztos, de szeressem, de ne legyek papucs, legyen véleményem, de ha egyezik az a baj, (unalmas) ha nem akkor az (nem értünk egyet) Számos lánnyal találkoztam/jártam /kavartam az évek alatt, de valahogy ezt mindig elvárták.

Elfáradtam. nem vágyok már erre. De ha önmagamat adom úgy érzem senkinek sem lehetek elég.

Nem panaszkodok erre a stílusra amit felvettem, mert a 8 év alatt összesen kb 2 évet voltam szingli, de komoly kapcsolatok között is akadtak kalandok.

A kérdésem az, hogy egy mai fiatal nőt, érdekelhet egyáltalán, hogy milyen a férfi belül?

És nem nyálcsorgatva csak a külsőre/egzisztenciára/dumára ugrik rá? Mert azt tudom h ezzel a 3mmal, könnyen lehet valakim, akár hosszabbra is, noha az egzisztenciát nem tudnám sokat játszani. De mi van, ha én azt szeretném elérni, hogy valaki engem szeressen, és ne azt akit megjátszok figyelemfelkeltés céljából az elején.

Talán egyetlen egyszer volt ilyen lány az életemben, és nem őt sírom vissza, csak az érzést amit kaptam, és adtam.

Félek kitörni ebből, hiszen azt látom, hogy egyrészt erre van igény, másrészt tőlem (férfi szemmel) sokkal jobban kinéző, gazdagabb stb srácok is egyedül vannak. Akkor hogyan sikerülhetne kevesebbel többet adni?

Ha értitek.

köszi aki elolvasta, és egy pillanatra belegondol, hogy 27 évesen bizony van aki itt tart, és nem állt még össze a boldog párkapcsolat, pár misi a bankban stb.

Noha egyre vagyok büszke, hogy 4 éve már nem a szüleimmel élek.