Melyiküket kéne választanom? (Többi lent)

Próbálom rövidre fogni. 2 férfi közt őrlődöm, a családom és barátaim közül ki ezt pártfogolja, ki azt, én viszont szeretnék független véleményt kapni.

Tavaly nyáron ismerkedtem össze az egyikükkel, nevezzük A-nak. Akkoriban én nem akartam összejönni vele. Kedves, megértő, lelkizős típus, nagyon érzelmes és romantikus. Küllemre helyes, életfelfogás, életstílus szempontjából is nagyon jó. Rossz tulajdonsága hogy olykor hisztis, féltékenykedős egy picit, néha bizonyos téren gyermeteg egy kicsit. Mindenben megfelelt volna, valamiért mégsem randiztam vele, a munkára koncentráltam, az életem akkoriban elég pörgős volt. Egy idő után eltávolodtunk egymástól. Decemberben bukkant fel a másik, nevezzük B-nek. Egy átlagos küllemű férfiról van szó, aki javarészt paraszti munkából (családi vállalkozás) él meg. A jellemében meglehetősen érződik az, hogy falun nőtt fel, teljesen máshogy és másképp gondolkodik számos dolog kapcsán, ami önmagában nem feltétlenül jelent rosszat, de velem (az én világommal szemben) nagyon eltérő. Ő is kedves, ugyanúgy megértő, de abszolút nem egy romantikus vagy lelkizős fajta. Rossz tulajdonsága hogy érzelmileg és szellemileg is nagyon-nagyon különbözőek vagyunk. Mikor udvarolni kezdett újra feltűnt A, azzal, hogy esetleg elkezdhetnénk-e randizgatni, én viszont akkor visszautasítottam, mondván, hogy nekem alakulóban van B-vel a kapcsolatom.. Megértette, és tudámosul vette. Általában heti 1x beszéltünk azért utána, de csak az alap "szia, hogy vagy?" sztori ment. Mindenki B-t éltette nekem, én is őrá koncentráltam, bemutattam a családnak, ő is bemutatott engem, ahányszor tudunk találkozunk. Kicsit külső szemmel olyan mintha együtt lennénk, csak hogy nem vagyunk együtt. Ezzel ő is tisztában van, nem csak én gondolom így.

És a problémám...

Ez a majdnem összejövünk már január eleje óta megy. Bizonyos helyzetekben azt látom, nem mer érzelmileg kötődni. Előttem egy barátnője volt, akit már majdnem eljegyzett, amikor az megcsalta. 6 évig voltak együtt, és csak kb fél éve volt szingli mire megismert. Sose mondta hogy túl lenne rajta, de nem is beszél magától a nőről. Van egy alap szint(ecske) amit úgy fent tart, de a fölé érzelmileg aligha merészkedik. Most ez vagy a stílusából adódóan van így, vagy pedig még nem tette túl magát a volt nőjén. Ő azt mondja hogy velem akar lenni, de amikor feljön egy adott komoly kapcsolati téma bejelenti, hogy most ő ettől megijedt... Emiatt elbizonytalanít sokszor.

Én előre szóltam neki, mikor már udvarolni kezdett, hogy én nagyon lelkizős-romantikus vagyok. A rideg férfiakkal nem jövök ki, meg tudjuk őrjíteni egymást egy olyan férfival (tapasztalat...), így ezen típusú férfiakat kerülöm, és megértem ha a nagy érzelmi szükségleteim miatt valaki úgy dönt, inkább nem akar tőlem semmit, bele se kezdjünk így. Azt mondta ő is ilyen, mint én. Eleinte az első pár hétben december alatt úgy is tűnt. Persze kiderült, hogy ez nem így van, de ő válltig állítja, akkor se mondta azt, hogy ilyen lenne... Általában egy határozott jellem vagyok, sose csaltam meg senkit, mindig kiálltam a párom mellett, ha elbizonytalanodtam a kapcsolatban, ott már gond volt...

Őrlődök már pár napja megint, hogy mi legyen, erre hirtelen felbukkant újra A. Elkezdtünk alap módon beszélgetni, aztán feljött a kapcsolat, megjegyezte hogy "...te is kapcsolatban vagy, én nem". Én pedig megmondtam neki, hogy nem, én nem vagyok kapcsolatban. Erről elkezdtünk beszélgetni, tud erről hogy B velem is van, de ugyanakkor nincs is, van hogy megingok a visszajelzései miatt. A közölte, hogy szeretne velem találkozni. Nem randizni, találkozni, élőben beszélgetni. Jelzem, NEM akarok 2 vasat tartani a tűzben, sose voltam olyan... Csak elgondolkodtam, hogy most mit is kéne tennem... Adjak több időt B-nek mert állítása szerint érzelmileg megerősödik és jobb lesz, vagy esetleg A-val kéne találkoznom?

Mindannyian a korai huszas éveinkben vagyunk.

Valami tanács?