Lányok mit vártok el egy fiútól, aki udvarolni akar nektek?

Ha te vagy a férfi, akkor azt javaslom ezt a kérdést felejtsd el, ne mások véleményéből alkoss rutint, úgy viselkedj, ahogy te szeretnél, ahogy te azt hiszed a legjobb.

Legyen velem kedves és figyelmes, akár beszélgetésről, akár bármilyen más tettről van szó. Vegye figyelembe az én akaratom, ez rólunk szóljon, ne arról, hogy ő kapcsolatot akar vagy akar tőlem valamit. Semmiképp se sürgessen semmivel, semmiképp se nyaggasson. Nekem elég, ha valaki egyszer tudatja velem a szándékait, vagy elhív valahova, vagy elmondja, hányadán áll velem, emiatt ki nem állhatom, ha a későbbiekben minden erről szól. Majd eldöntöm, hogy akarok-e tőle valamit vagy sem, olyannal nem szívesen vagyok és nem is szívesen beszélgetek, akiből árad a rajongás meg a kiéhezettség. Azt szeretem, ha valaki teret hagy nekem, nem nyomul, hanem tudunk két barát módjára is beszélgetni, ha esetleg érdeklődést mutatok felé én is. Ha pedig nem, szeretném, ha ezt felfogná és nem kellene rgy mindkettőnk számára rendkívül kínos helyzetbe kerülni egy határozottabb visszautasítással, esetleg azzal, hogy a szép szó nem használ. Nálam a nem az nem és ezt szeretném, ha tiszteletben tartaná, mert minél többet erőlködik, annál antipatikusabb nekem. Szeretném, ha nem tenné magát tőlem függővé és nem nekem írkálna meg engem keresne mindig, hanem a saját dolgaival foglalkozna, mikor épp nem randizunk vagy nem keresem. Igen, keresni fogom én is, nem kell mindig vizitelni, hogy halimizu, azt amúgy is rettentő érdektelen és felszínes kérdésnek tartom. Ha beszélgetünk, szeretném, ha megjegyezné, amiket mondok és észben tartaná, ahogy én is teszem vele. Nem szeretem, ha valakinek mondok dolgokat és egyértelmű, mire vágyom vagy mit nem szeretek, mégis szembemegy vele és inkább az idétlen hookup szabályokra hallgat, amit a haverok mondtak neki vagy a guruk vagy az exe... Nem szeretem, ha valaki a saját, direkt jelzéseim és mondandóm helyett maga által kitalált szabályokkal akar engem felszedni, nálam ennél taszítóbb nincs. Szintén rossz pont az érzelmi kitárulkozás az elején. Én nem szeretem, ha valaki a kezdeti szakaszban hozzám jön sírni mag panaszkodni, meg vallomásokkal bombáz, mint mondtam, egyszer is megértem, ha tetszem neki, nem kell ezt mindig elővenni és nem is tartom illőnek, hogy önző mód az ő érzelmeivel akar ostromolni, mintha a terapeutája lennék, ahelyett, hogy egymásra kölcsönösen figyelve azzal töltenénk az időt, aki mindkettőnknek kellemes és amitől vágyunk egy második (vagy egy első) randira.