A férfiaknak valóban nincs szükségük erős nőkre?

"Beszélj csak a magad nevében, ha lehet."

Nem csak a magam nevében beszélek. Pontosan az a legnagyobb gond, hogy elkezdődött egy mozgalom (nevezzük feminizmusnak), aminek az alap gondolatával a mai emberek többsége egyetért, viszont vannak nem várt mellékhatásai is, amikre a mozgalom kirobbantói és követői sem gondoltak. Most pedig értetlenül állnak a helyzet előtt és még csak ötletük sincs arra, hogy hogyan oldják meg.

Olyan ez, mint amikor az egyik cukrászda cukrászai kitalálják, hogy a francia krémes nagyon hizlal, egészségtelen, viszont mivel sokan szeretik, ezért elkezdik megreformálni. Cukor helyett cukorpótlót tesznek bele, új egészségesebb krémet, tejszínhabot "fejlesztenek" hozzá, majd nagy büszkén elkezdik árulni. A vásárlók többségének tetszik az alapötlet, ki is próbálják, viszont lehet, hogy egészségesebb, de messze nem olyan finom, mint az eredeti, így pont a lényegét veszíti el (sütit nem az éhségünk csillapítása miatt eszünk, hanem mert finom). Ekkor marketinggel megpróbálják népszerűsíteni, rábeszélni a vásárlókat, hogy ezzel mégis jobban járnak (jelen esetben ez már megtörtént). Mivel ez nem jött be két dolgot tehetnek:

- vagy beismerik a kudarcot és visszatérnek az eredeti recepthez (esetleg csak kevésbé radikális változtatásokat csinálnak)

- vagy megpróbálkoznak egy újabb recepttel, ami hasonlóan egészséges, hátha az jobban bejön. Ezzel csak annyi a gond, hogy közben a konkurencia még árulni fogja az "eredeti" recept alapján készült sütiket, így a vásárlók átszoknak oda.

Jelen esetben is ez történt, hatalmas média hátszéllel létrehozta a mozgalom az "egyenlőségpárti férfiakat", most meg fanyalogva nézegetik őket, mert pont azt sikerült kiölni belőlük, amitől vonzóak lehettek volna. Persze a kudarcot nem ismerik be, inkább vagy nem kérnek belőlük (ilyen-olyan indokkal), vagy a példával élve átballagnak a konkurenciához, ahol még a klasszikus recept szerint készül a süti és kiválasztanak egyet, aminek a tetején talán kicsit kevesebb a cukor.

#32: Igaz, a véleményünk gyökeresen eltér. Ez nem is baj, minden ember más, nem kell egyetértenünk.

Bár a feminizmus eszméje a 17. századból származik, de ekkor még mozgalomról nem beszélhetünk. A valódi áttörés a 20. század első felében történt tőlünk nyugatabbra, ami értelemszerűen hozzánk csak késve ért él. Így kb. a mai 30-as korosztály az, amelynek a nevelésében már tetten érhető a feminizmus hatása. Érdekes módon pontosan ez az a korosztály, ahol a korábbiakhoz képest jóval magasabb a pártalálás szempontjából sikertelenek aránya mindkét oldalon.

Végül pedig (ezt nem kimondottan neked szánom, csak sokszor láttam itt téves értelmezéseket): [link]

" A feminizmus félreértelmezése: ... Napjainkban ugyanis a feminizmus egy kifordított értelmezése alapján azok a nők, akik a családot előbbre helyezik a karriernél, kiközösítés áldozatai lesznek a "feminista társadalom" által, mivel utóbbiak szerint az a nő, aki nem használja ki az esélyegyenlőséget a munkaerőpiacon, aláveti magát a régi értékeknek-s ezáltal a férfiaknak. Azonban sokan elfelejtik, hogy a feminizmus nem arról szól, hogy minden nőből sikeres üzletasszony legyen, hanem arról, hogy azt tehessék, ami a saját értékeiknek megfelel, és ebben ne ütközzenek akadályba megkülönböztetések által. A régi értékek is értékek, és ha egy nő a családot választja, tehesse meg anélkül hogy emiatt veszélybe kerüljön a megélhetése, megbecsülése. "