A férfiaknak valóban nincs szükségük erős nőkre?

#23: " számomra erős NŐ kategória külön nem létezik, számomra erős EMBEREK vannak."

Értem, tehát itt van a különbség kettőnk nézőpontja között. Az általad leírtak valóban egy erős ember tulajdonságai, viszont szerintem ez a leírás túlzottan általános, ráadásul egy ideális embert ír körül. Olyat, amilyenné 16 évesen szeretne a nagy többség válni. Az igazán erős emberek szerintem azok, akik felnőttként felismerik a saját lehetőségeiket és a saját képességeik tudtában igyekeznek ezeket maximálisan kihasználni. Ehhez pedig hozzátartozik az is, hogy kompromisszumokat tudjon kötni. A számára kevésbé fontos dolgokról le tudjon mondani azért, hogy a fontosabbakat meg tudja valósítani.

Az eredeti kérdéshez visszatérve: A férfiaknak nagyon is szüksége van erős nőkre és ez nem csak most van így, hanem mindig is így volt.

Ma viszont sok nő "erősnek" tartja magát azért mert nem fogadja el a klasszikus női szerepet és képes egyedül is ellátni magát. Sokszor hallom, hogy félnek tőlük a férfiak, holott ez nem igaz. Egyszerűen csak a legtöbb férfi számára nem vonzóak, nem elég nőiesek (nem a külsőre gondolok), így nem is közelednek feléjük. Ha ez az adott nőnek megfelel, akkor semmi gond, jó úton jár (ismerek ilyeneket). Ha viszont szeretne párkapcsolatot, akkor változtatnia kell valamin, mert nem biztos, hogy az "igazi férfiak" hiánya az oka a magányuknak.

De igen, azt szeretnenek. A felreertes ott van, hogy eros alatt nem eroszakosat, akaratosat kell erteni.

Kozelitsuk meg masik iranybol. Borzaszto teher egy ferfinek naponta kezelni egy no kinzo onbizalomhianyat, hatarozatlansagat, donteskeptelenseget, hogy mindentol kiborul, mindent meg kell oldani helyette, hogy nem bir nemet mondani es tul sok szivesseget vallal, aztan otthon panaszkodik, hogy ot mindenki kihasznalja, sir, irigykedik, duhos magara stb. Minden ferfit kiborit, ha egy no egyedul nem birja feltalalni magat es allandoan kisergetni, szorakoztatni kell, onallo elet hijan a ferfin csimpaszkodik es emiatt egy ido utan szamon keri, korlatozza. Egy onallotlan no mellett a ferfi egy 24 oras szolgalatot teljesit, es az o szabadsaga mar csak papiron letezik, kulonben jon a siras, hogy elhanyagolja a not.

"Az igazán erős emberek szerintem azok, akik felnőttként felismerik a saját lehetőségeiket és a saját képességeik tudtában igyekeznek ezeket maximálisan kihasználni. Ehhez pedig hozzátartozik az is, hogy kompromisszumokat tudjon kötni."

Számomra ez úgy hangzik, mintha elvárnád, hogy a másik szándékosan lekorlátozva lássa a saját lehetőségei tárházát, urambocsá értékelje kevesebbre magát, valaki másnak a kedvéért. Azt hiszem, erre a fajta mentalitásra illik leginkább a mondás, miszerint "ember embernek farkasa".

"Ma viszont sok nő "erősnek" tartja magát azért mert nem fogadja el a klasszikus női szerepet és képes egyedül is ellátni magát."

Mindig is képesek voltak rá, csak nem hitték el magukról. Ez utóbbi a lényegi különbség, hogy most már elhiszik, sőt, látják.

"Ha viszont szeretne párkapcsolatot, akkor változtatnia kell valamin, mert nem biztos, hogy az "igazi férfiak" hiánya az oka a magányuknak."

Például (észak)nyugatibb származású, egyenlőségpárti szellemben nevelkedett férfiak közül válogatni. Már ha valóban egyedül érzi magát.

"Számomra ez úgy hangzik, mintha elvárnád, hogy a másik szándékosan lekorlátozva lássa a saját lehetőségei tárházát, urambocsá értékelje kevesebbre magát, valaki másnak a kedvéért. Azt hiszem, erre a fajta mentalitásra illik leginkább a mondás, miszerint "ember embernek farkasa"."

Rémeket látsz.:) Arról van szó, hogy mindenkinek fel kell állítania egy fontossági sorrendet felnőtt korára és a számára fontosabb dolgoknak alárendelni a kevésbé fontosakat (a még kevésbé fontosakat pedig akár fel is áldozni). Nem mások, hanem a saját értékrendje alapján. A kompromisszumokra pedig szükség van, mivel az életünk véges, ráadásul nem is minden életszakaszunkban tehetünk meg mindent.

"Ma viszont sok nő "erősnek" tartja magát azért mert nem fogadja el a klasszikus női szerepet és képes egyedül is ellátni magát."

Félreértettél, ezzel azt akartam írni, hogy attól nem lesz erős valaki, hogy nem fogadja el a társadalom által "rá osztott" szerepet. Ezzel csupán eltér az átlagtól. Ma pedig már nőként sem nagy mutatvány egyedül boldogulni (még 50-100 évvel ezelőtt inkább az volt).

"Például (észak)nyugatibb származású, egyenlőségpárti szellemben nevelkedett férfiak közül válogatni. Már ha valóban egyedül érzi magát."

Ilyen férfiakat itthon is találni. Pont az velük a gond, hogy sem a klasszikus nemi szerepekben hívő sem az egyenlőségpárti nők nem találják őket elég férfiasnak. Előbbiek egyáltalán nem, utóbbiak pedig csak ideig-óráig. Mondjuk addig, míg nem kerülnek egy olyan szituációba, ahol szükség lenne a férfias(abb) kiállásra, ami persze nincs, mivel egyenlőség van. Ha pedig mégis meg tudja oldani a helyzetet férfiasan, akkor az az egyenlőség csupán egy közös megegyezésen alapuló színjáték a hétköznapokra.

28: "Soha nem volt gondom férfit találni, olyat aki férfias is de közben nem akar minden helyzetben domináns lenni. Szóval az én tapasztalataim szerint te valótlan problémát írsz le."

Direkt írtam sarkított példát, mivel minden más esetben érvényesül a klasszikus férfi-női szerep. Tehát eleve halva született gondolat ez a nagy egyenlőség, mivel nem vagyunk azok. Ne érts félre, egyáltalán nem vagyok a nők elnyomásának a híve (ugyanúgy ahogy a férfiakénak sem), csupán nem értek azzal egyet, hogy a férfiakat és a nőket egy kalap alá kell vennünk. Az eredeti kérdésre visszatérve az általad leírt férfitípust én erősnek mondanám. Pontosan azért, mivel birtokában van azoknak a tulajdonságoknak, amikkel a kapcsolatban szükség esetén domináns tud lenni, viszont ezt nem használja ki folyamatosan a hétköznapokban, nem nyomja el a párját. Ugyanígy erős az a nő, aki nem hisztizik minden apróságért, nem zsarol, fenyegetőzik, viszont amikor szükséges, akkor "át tudja venni a gyeplőt".

"Bónusz tapasztalat, hogy a "nőiesebb" lelkű srácokkal volt több olyan tapasztalatom az ismerősi körben, hogy ők inkább ragaszkodnának egy hagyományos nőhöz, mert kellene a pótanya, és hiába nem dominánsak ők se, azért cikinek meg zavarónak tartják, ha a nő az."

Ők a mai "egyenlőségpárti" nevelés eredményei. Közös bennük, hogy gyerekkorukban illetve tizenévesen nem volt előttük követendő "klasszikus férfias" viselkedésminta (nem véletlen nevezi őket a köznyelv "anyucipicifiának"). Általában egyedülálló anyukák gyermekei, vagy az apa valamiért nem volt alkalmas követendő mintának (függőség, börtön, vagy épp csak nem ő hordta a nadrágot a családban).

"A függetlenebb, férfiasabb srácok pedig nagyobb arányban szintén inkább egy független nőt szeretnének maguk mellé. Szerencsére az emberek elég változatosak és ennél összetettebbek, szóval mindenféle típusú férfinak különböző igényei vannak."

Senki nem szeretne olyan nőt maga mellé, akinek még az ételt is a szájába kell tenni, illetve a nap 24 órájában vigyázni rá, mert még a vécére sem tud kimenni egyedül. Egy felnőtt embertől (nemtől függetlenül) joggal elvárható, hogy a saját lábán is meg tudjon állni, a kapcsolatát ne mankónak használja.

"Tehát eleve halva született gondolat ez a nagy egyenlőség, mivel nem vagyunk azok."

Beszélj csak a magad nevében, ha lehet.