Létezik még olyan nő, akit hidegen hagy, ha egy férfi a szüleinél lakik?

30 felett is csak akkor gáz szerintem, ha nincs lehetősége elmenni és anyuci tartja el...

Ha megvan az egzisztencia, kereset és el tudna menni, de nem teszi, mert még nincs értelme... pl nincs csaj a láthatáron, azzal nincs semmi gond...

Párom is ilyen volt, mikor összejöttünk 33 volt és a szüleinél lakott... 1 hónapja jártunk, mikor összeköltöztünk, azóta is ő fizeti a teljes lakhatásunkat, mert megteheti... egyedül azért volt mamahotelben, mert az volt a kényelmes... de van olyan gyerekkori haverja, aki 90ezret keres és 10.e után már az anyjától kéreget pénzt a napi söradagra... na ez viszont szánalmas.

En személy szerint egyedül lakom, igaz szerencsés helyzetben vagyok, hogy fiatalon, egyetem mellett igy élhetek. Volt mar baratom mióta nem lakom a szuleimmel, o meg veluk lakott, engem egyáltalán nem zavart, Sot hidegen hagyott, nálam tudtunk kettesben lenni, idővel pedig meg is szerettem volna kérni hogy költözzön hozzam (csak sajnos közben szakitottunk, de ez egy másik sztori). Huszonévesen suli mellett engem nem erdekel nagyon, hogy albérletben vagy szüleivel lakik, 30 felett szamomra viszont furcsa lenne, bár lehet ez azert van mert en mar nem tudnék a szuleimmel élni, igy huszonévesen sem, megszoktam, hogy a magam ura vagyok, onallosodtam es sokat fejlodtem azáltal, hogy külön élhetek.

Viszont sok hasonló korú baratnom, ismerősöm van akiket szinten nem zavar ez, sot az egyetem elején meg többen is úgymond leszoltak engem, mert hogy milyen unalmas lehet egyedül lakni, meg biztos nagyon rossz stbstb es elég fura szemmel nézték rám. Úgyhogy ugy általánosságban szerintem elmondható, hogy huszoneveseket nem igazán erdekel (legalábbis az en ismerettsegemet), hogy a szuleiddel laksz. 30 felett ha évek óta dolgozol viszont engem azert zavarna, de ez en vagyok, mások nyilván máshogy velekednek erről. Mindenesetre ne hagyd, hogy ez meggatoljon az ismerkedésben, szerintem szep számmal lehet találni olyan lányt/not akit ez hidegen hagy.

Én is itthon lakom. Gazdaságosabb jelenleg, nem tudok annyit keresni sem szorgalmi időszakban, hogy külön működjön és nem vagyok fasírtban a szüleimmel.

Egyáltalán nem érdekelne, hogy a férfi otthon lakik.

Az viszont érdekelne, hogy hogyan bánik az anyagiakkal, mennyire fontos a büszkeségének és a becsületének, hogy a különköltözésre alkalmas körülmények előteremtésén dolgozzon. Tényleg nem számít, hogy kivel és hogy lakik, de szeretném látni, hogy nem azért él ott, mert ennyire élettelen vagy elkényelmesedett és egyáltalán nem tervez onnan elköltözni.

Engem.

Mi laktunk is együtt a párom szüleinél anno, amíg gyűjtöttünk saját lakásra.

Mondjuk azért van különbség aközött, hogy valaki a szüleivel lakik, meg hogy egy óriáscsecsemő, aki képtelen egyébként az önálló életre, és nagyon igénye sincs rá (van ismerősöm, aki kerek perec kijelentette, hogy ő huszonévesen abszolút nem is vágyik másra, neki jó lesz úgy az élete végéig, ahogy most van, otthon él, nem csinál semmit - se munka, se házimunka - anyukája eltartja és ki is szolgálja...)

Szerintem sok embernek nem jelent problémát, ha:

- az illető nem csak papíron felnőtt ember, hanem tényleg képes gondoskodni magáról, tehát dolgozik, belead a közösbe, és elvégzi a rá jutó házimunkát, önálló

- van rá igénye, hogy valamikor elköltözzön

Én csak azt nem értem, hogy ezt sok harmincas pasi is miért köti össze azzal, hogy "minek, amikor nincs barátnőm". Az ég szerelmére, NEM a barátnőért kell(ene), hogy a szülőktől való külön költözésre igény legyen. Nem párkapcsolat függő szerintem a dolog. Belső igény kellene, hogy legyen.

A másik: Szinte mindenki arra hivatkozik ,hogy a szülőknél lakva mennyit tud félretenni. Azért megnézném én azokat a félretett pénzeket, hogy tényleg így van-e, vagy ez csak a magyarázkodás.

#26

Miért "kellene" belső igénynek lennie arra, hogy valaki magányosan éljen? Szerintem depresszív lehet, nincs kihez szólni egy jó szót, nincs kinek köszönni, stb. Persze van, aki szeret egyedül lenni, nincs azzal baj, csak nem értem, miért úgy írod, mintha CSAK az lenne a normális. Valakinek nem való, és kész, én se laknék tökegyedül...

Azon meg nem tudom, mi a magyarázkodás, hogy szülőknél fizetni a rezsi 1/x-ed részét kevesebb, mint fizetni egyedül egy komplett albérletet a mai árak mellett...

Én anno albérletben 45ezer ft-ot fizettem havonta úgy, hogy volt egy fél szobám lakótárssal, és 5-en osztoztunk a fürdőszobán, a konyhán meg összesen 8-an, abból 7-en putrisok voltak akik után takaríthattam, ha nem akartam, hogy megegyen a kosz.

A párom szüleinek havi 20ezer ft-ot fizettem, és a párommal volt közös szobánk, és ketten használtuk a fürdőt. A házimunkát meg szépen elosztottuk, nem kellett se retekben élnem, se egyedül meggebednem.

Kicsit jobban megérte.

27!

De az nem zavar senkit, hogy gyakorlatilag a szülői házban gyerek szerepben van?

A másik, hogy ha mondjuk 50 évesen sem lesz még barátnője/társa/felesége, akkor 50 évesen is otthon lakik a kisszobában?

#29

Van különbség a szülői házban lakás, és a gyerek szerep között.

(lsd 25-ös válaszom)