Egy helyes csóró rossz személyiséggel rendelkező férfi ugyanolyanok eséllyel találhat csinos barátnőt magának mint egy csúnya csóró jó személyiséggel rendelkező férfi?

A csinos barátnő sem biztos, hogy felszínes... Szóval nem hiszem, hogy ezen múlik. Azt viszont szánalmasnak tartom, hogy valakinek annyi az igénye, hogy csinos legyen a nője.

Egyrészt, ha valakinek olyan rossz a személyisége, hogy az még fogamzásgátlás helyett is alkalmazható, lehet félisten, addig kell csak, amíg meg nem ismeri az ember. Persze, vannak az ilyen érzelemvezérelt, buta nők (bocs, de tényleg azok), akik meglátnak egy jópasit, kifejlődik a fejükben egy ideál a belsőjéről, belezúgnak az ideálba (és a pasiba), aztán nem látják fától az erdőt és hagyják magukat csicskítani meg verni is. De azért normális nő nem ilyen, normális nő megnézi előtte, milyen ténylegesen az illető, mielőtt kamaszlányos vágyálmakat szövöget. Nagyon naivnak kell lenni ehhez.

A másik esetben pedig az a baj, hogy az ember magát reprezentálja a megjelenésével. Itt megjegyzem, hogy most nem a genetikai predesztinációról beszélünk, mert olyan nagyon ritka, aki ronda úgy ténylegesen. Nagyon torz, aszimetrikus arc kell ahhoz, vagy nagyon eltorzult test. A legtöbb ember azért ronda, mert nem az összeszedettséget, tisztaságot, vagy felnőttes, kiforrt ízlést sugallja, hanem valami borzalmasan erőltetett, általában 90'-es évekbe vagy mégkésőbbre visszanyúló stílussal rendelkezik és gyakorlatilag az ízlése és az önkritikája megmaradt azon a szinten, mikor az anyja rárakta az edényt a fejére és körbenyírta a haját, meg ráadta a kordnadrágot, vagy hasonlók. Épp emiatt egy emberről elég sokat elárul a külseje is. Persze, lehet attól jó ember, hogy idétlenül néz ki, csak nem ér ezen nem dolgozni és mellé csini barátnőt akarni. Értelemszerűen, nehéz dolga van annak, aki a külsejével mást reprezentál, mint aki ő valójában, mert nem látszik az igényessége, a kifinomultsága és a normálissága a külsején. Vannak jól kinéző és kevésbé jól kinéző emberek, ezt elismerem, van, aki közelebb áll a többség preferenciájához, van, aki távolabb, de nagyon kevés az olyan, akit valaki egyenesen rondának tart, mint mondtam. A kevésbé előnyös, kisebb rétegnek tetsző emberek általában akkor sikeresebbek, ha olyan közegben ismerkednek, ahol van esélye a nőnek megismerni a belsőjét is, és nincs sarokba szorítva, hogy a külső alapján döntse el, akar-e valamit a férfitől (mint egy randioldalon vagy egy leszólításnál). Az ilyenekben akkor látnak fantáziát, ha megismerik őket, de ehhez olyan közeg kell, ahol az embernek nem kell elutasításon gondolkodnia, mert szóba sem jön, hogy vele randizni vagy közösülni kell. Mint pl egy baráti kör. Nagy phicsának kell lenni ahhoz, hogy valaki csak kifejezetten szép emberekkel akarjon egy közösségben lenni. Ritka is. Viszont ahogy mondtam, az ízléstelenségnek és a külső igénytelenségnek is van egy olyan szintje, ahonnan egyszerűen nem működik a biológia. Ismertem olyan embert, aki annyira (sajnálom) undorító volt, hogy erőszaknak éreztem megölelni is, mint barátot, de azért, mert marha ápolatlan volt. Nyáron izzadt, mint a ló, hullott a fekete, homlokára lapuló hajából a korpa és ezt a disznóvágáson hordani szokás polárpulcsit marhára szerette hordani a hűvösebb napokon. Egyszerűen nem. Van, akit kívánok, annak ellenére, hogy nem az esetem, meg nem az ideálom külsőre, de a belsője miatt mégis tetszik, de van ez, amikor semmi sem segít, csak a tényleges változtatás.

Pont lesz_arom, hogy mit "láttak" az itteni férfiak, ha beledöglötök, akkor is így volt, ahogy mondom.

Voltam olyan idióta, és "esélyt adtam" egy undorító külsejű, lelki sérült, nők által vagy 100x elutasított srácnak 18 évesen, mert azt hittem, hogy lelkileg mély, csodálatos ember, ezért nem érdemli meg, hogy külső hiányosságok miatt esélyt se kapjon, megpróbáltam magam meggyőzni, hogy majd az érzelmek megszépítik. Hát, nem így lett, ugyanis pár hónap alatt kiderült, hogy belül még rondább, mint kívül.

Teljesen összerombolt akkor lelkileg (egy időre), viszonylag hamar kiléptem, de pont elég volt az az idő, hogy alázzon, bántson, felforgassa az életemet, zsaroljon, és végül még halálosan is fenyegessen (amikor szakítottam vele).

Sajnálom, hogy ha egyeseknek nem fér a világképébe, hogy van ilyen, és persze az sem, hogy a párom, akire még 5 év után is csorog a nyálam, egy rendes, tisztességes férfi, aki soha nem bántott és boldogok vagyunk együtt.

#10, nagyon nincs igazad. Egyrészt az itteni férfiak azt látják, amit a többiek leírnak, és megosztanak velük. Kíváncsi vagyok, azt mivel magyarázod, hogy egymástól függetlenül szinte tök ugyanazt a történetet mondják el, mindezt úgy, hogy fogalmuk sincs,előtte mit írt a másik. Egy bíróságon az ilyennek már kőkemény bizonyító ereje van, csak úgy mondom.

Másrészt meg az a férfi bántalmazza a barátnőjét, aki következmények nélkül megteheti. Ha egy pasas bármelyik csajt megkapja, amelyiket csak akarja, semmire se fogja becsülni őket. Tudod, amiből sok van, az inflálódik, ez alap közgazdasági tény.

"Nyilvan azt latjak az itteni “ferfiak” amit akarnak es beleillik az elfuseralt vilagkepukbe."

Oké, tegyük fel, hogy igaz (bár semmi sem szól a feltevés mellett). Ha a férfiak azt látják bele az elfuserált világképükbe, akkor a nőkre is igaz a dolog? Mert ha végigböngészel a kérdéseken és pl. a női elvárások kerülnek szóba, hirtelen minden nő valami tündérmese szintű történetről mesél. Mégis tele van az oldal olyan kérdésekkel, hogy teljes mértékben gyökér férfiakért epekednek akkor is a nők, amikor semmibe veszik őket. Férfiaktól jóval kevesebb ilyen kérdés érkezik.

"Eddig a legszrbb kapcsolatom nekem is elonytelenebb kulseju ferfival volt."

Furcsa. Minden nő ismerősöm hasonlót mond az exek többségéről, miközben amíg velük voltak, helyesek voltak meg ilyesmik. Igazából ezek a férfiak továbbra is helyesek maradtak, csak a később megjelenő undor miatt nem tűnik fel.

"Nyilvan nem egy noknel sikeres ferfi fog arra sem raszorulni, hogy bantalmazza a baratnojet. (Mivel a bantalmazasnak a celja altalaban epp a no megtartasa, az oka pedig a mindenfele kisebbsegi komplexusok. :) ) "

Hú... Ezt az összefüggést hogy hoztad össze? Csak, mert nincs benne túl sok logika. Attól, hogy valaki épp sikeres 20 vagy 25 évesen a nőknél, még rengeteg fiatalkori frusztrációja lehet, vagy közrejátszhat a rossz családminta. Miért gondolod úgy, hogy a helyes srácok apucikája nem bánthatta anyucit? Ebben nincs semmi logika. Ehhez jön még hozzá, hogy ha valakinek nagyobb a hatalma, jobban szeret uralkodni. Ha egy srác alá fél perc alatt ugrik 20 lány, akkor az a srác nem fog értéket látni a nőkben és feszegeti a határokat.

Az okés, hogy egy sikertelen srác gyakran frusztrált. De, amikor végre sikere van egy lánynál, akkor nem verni fogja, hanem a tenyerén hordozza.

"De hogy a kerdesre is valaszoljak, csinos nokent egyiknek sem lenne eselye nalam, szamtalan jol kinezo es jo belsovel rendelkezo sracot ismertem eddig az eletem soran, inkabb kozuluk valogatok :))"

Te vagy az első nő, akitől ilyet hallok! :D

#13-as jókat írt, reggelre biztos, hogy 50% alatt lesz a válasz hasznossága.

Picikéim, a közgazdaságot hagyd meg másnak. Itt emberekről van szó, szexualitásról, párválasztásról, önbecsülésről és pszichológiáról. Ezek a közgázos nyomorék elképzelések olyanok itt, mintha te úgy akarnál megjavítani egy laptopot, hogy ágyba dugod, borogatást raksz rá és esti mesét mondasz neki.

A párkapcsolati agresszió a legtöbb esetben a tehetetlenségből és a frusztrációból alakul ki. Abból, hogy az illető nem tud mással kontrollt gyakorolni a párja felett és így akarja megtartani, mert elfogytak a magasabb idegrendszeri működést igénylő eszközei (vagy a türelme hozzá), vagy pedig azért, mert nem tanították meg anno az impulzusai és az érzelmei átdolgozására. Ez egy félresiklott megküzdési stratégia a másik elvesztése vagy az elvesztés kockázata ellen. A másik, ami miatt még lehetséges az agresszív viselkedés, az az önértékelés. Ugye az ember, akinek nincsenek ezzel problémái, nem függ a másiktól. Szereti, kötődik hozzá, de nem rendelődik alá, nem viselkedik ilyen pánikszerűen, ha a másik ellene fordul vagy eltávolodik tőle egy veszekedés során. És nincsenek is akkora gondjai a bizalomteljes kötődéssel, mert el tudja hinni a társáról, hogy őt, mint egy értékes, vele egyenrangú embert tudja szeretni és nem akarja bárkivel megcsalni, ha elmegy egyedül szórakozni. Nagyon gyakori ez a féltékenységi agresszió is, azért mondom. Az önmagukban ingatag emberek, akik nagyon kontrolligényesek és rosszul tűrik a kétértelműséget, vagy az egyedüllétet, nagyon szemetek szoktak lenni a másikkal. Lényegtelen, hogy milyen a külsejük. Az előnytelen külsejű emberekben gyakrabban alakul ki komplexus, amit ezzel a túlzott kontrollvággyal próbálnak feldolgozni. A komplexus pedi abból fakad, hogy valaki inkompetensnek vagy nem megfelelőnek érzi magát az életének bármely területén. Legyen az a szerelem, a munka, vagy bármi, ami szorosabban hozzátartozik az identitásához, azaz fontosabb neki, szívügye, hogy remekeljen az adott területen. Fel lehet ezt az érzést másképp is dolgozni, nem csak agresszióval és összeomlással, de ahhoz magasabb szinten kell működni. Ebben nagy szerepe van az anyának még gyerekkorban, de később is lehet rajta dolgozni, hogy az illető szociálpozitív, vagyis a közösség számára elfogadható stratégiákat használjon, ne azt, ami megreked egy 5-6 éves gyerek szintjén, aki valóban felrúgja a kirakóst, vagy nekiáll bőgni, ha nem sikerül kirakni neki a formát.

#15, tudom, hogy a közgazdaságtan és a párkapcsolat két külön dolog. Egyszerűen csak példaként hoztam fel, hogy szemléltessem, hogy amiből sok van, és bármikor hozzáférhető, az el fog értéktelenedni.

De akkor mondok jobb példát, tegyük fel, hogy nagyon szereted az édességet. Cukorka, csokoládé, nyalóka, meg mittomén, törökméz. Ez eddig rendbe is van. Viszont ha az év 365 napján csak édességet kapnál, egy idő után könyörögnél egy nagy tál paprikás Pringles chipsért :)

De gyakorlati példát is tudok mondani. A leghírhedtebb sorozatgyilkosok közt van Charles Manson, Neville Heath, Theodore Bundy vagy mondjuk Albert DeSlavo. Mindketten igazi nők bálványai voltak, omlottak utánuk a nők. Egy ideig élvezték a dolgot, aztán hamar elunták a csodálatukat, és...nem részletezem (orvosilag egyikük se volt elmebeteg). Lényeg az, hogy a legvégsőkig a nőkkel jellemzően azok mennek el, akik megtehetik. Szélsőséges a példa, de megállja a helyét sajnos.

Az agresszív viselkedés egyébként jóval szélesebb körű, nem is igen tudnánk itt jól kitárgyalni. Csomó ember van, akinek egyszerűen ilyen a neveltetése, olyan közegben nőtt fel, ahol az ököljog dominált, és az erősebb kutya bszik elve alapján annak volt igaza aki nagyobbat ütött, illetve állva maradt a végén. Az ilyen primitív ősállatok nemcsak a nőkkel szemben erőszakosak, hanem bárkivel szemben. És sajnos ez a legáltalánosabb. Ezeken szerintem még te se tudnál segíteni, nem is akarnák, jó nekik a maguk békasegge szintjén.

A szerelemféltésből elkövetett erőszakkal már közelebb járunk, de annak is millió meg egy oka lehet. Az ilyen viszony.hu-féle oldalak szerint meg sokszor egyáltalá nem alaptalan a megcsalás vádja, szomorú hogy mára kb. intézményesítették a házasságtörést. Sajnos mái napig rengeteg gyilkosság a zöld szemű számlájára írható, az idei legfrissebb szerint a csávó sznajper puskával lőtte agyon a kedvesét, az új barátját, és a végén magát is, csak a lány 2 éves kislánya úszta meg a dolgot (a csávónak elfogyott a lőszere).

"Furcsa. Minden nő ismerősöm hasonlót mond az exek többségéről, miközben amíg velük voltak, helyesek voltak meg ilyesmik."

Az én exem soha nem volt helyes a szememben. De én nem tündérmese szerű képet szeretnék festeni magamról, én bánom, hogy "esélyt adtam" egy csúnya srácnak. Ha nem lett volna belül is egy hulladék, akkor is szétmentünk volna, mert egy idő után baromira frusztrált volna, hogy legbelül tudom, hogy nem tetszik, sz_ar a szex, képtelen vagyok vonzódni hozzá, és még bűntudatom is volt emiatt. Egyébként többször volt olyan, hogy megszóltak akár idegenek is, hogy tényleg vele vagyok-e, vagy ez valami fogadás, mert ők nem láttak még olyat, hogy egy ilyen lány egy olyan alakkal mászkáljon, mint ő. Az összes ismerősöm is szétröhögte magát, amikor képeket tettem ki fb-ra a barátommal. De ezt még le is sz_artam, tizenévesen még jó is volt középsőujjat mutatni a "felszínes társadalomnak". :D De azért ez is mutatja, hogy milyen kaliberű srácról volt szó, nemcsak azért mondom, hogy csúnya, mert undorodom tőle.

"Hú... Ezt az összefüggést hogy hoztad össze? Csak, mert nincs benne túl sok logika. Attól, hogy valaki épp sikeres 20 vagy 25 évesen a nőknél, még rengeteg fiatalkori frusztrációja lehet, vagy közrejátszhat a rossz családminta. Miért gondolod úgy, hogy a helyes srácok apucikája nem bánthatta anyucit?"

Remekül megfogalmaztad, hogy miért nem a külsőtől függ az, hogy kiből lesz bántalmazó. Teljesen elhiteltelenítetted annak a válaszát, aki szerinted jókat írt. :D

" Ha egy srác alá fél perc alatt ugrik 20 lány, akkor az a srác nem fog értéket látni a nőkben és feszegeti a határokat. "

Először is, attól, hogy valaki helyes, nem feltétlenül ugrik be alá fél perc alatt 20 lány. A barátom hiába magas, helyes arcú, tinikorában kifejezetten lúzernek volt számon tartva, mert introvertált, elvont és kocka. Soha nem volt dolga nővel, mielőtt velem összejött volna. Azóta eltelt pár év, sokkal kapósabb lett, sok csaj kacérkodik vele, simán találna szexpartnert és barátnőt is, ha szingli lenne.

De egy férfinak is lehet igénye kapcsolatra, testi-lelki összetartozásra, és a férfiak is kereshetik azt a nőt, akivel akár egy életet is leélhetnek. Ez beállítottságtól, vérmérséklettől függ. Itt egyesek úgy állítják be, mintha minden férfi arra vágyna, hogy egymás után dugogassa végig a nőket, és minden férfi szívesen bántalmazná is őket, "feszegetné a határokat", csak egyesek azért nem teszik, mert nem tehetik meg, csak a helyesek, sikeresek. Na persze. Az, hogy kiből milyen pár lesz, a személyiségétől, a vérmérsékletétől és a családi mintától függ nagyrészt. Persze, van olyan, hogy egy helyes srác elszáll magától, és egy igazi érzéketlen, beképzelt kis kivagyi alak lesz, de nem törvényszerű, mivel a legtöbb embernek vannak érzelmei és társas igényei.

"Az okés, hogy egy sikertelen srác gyakran frusztrált. De, amikor végre sikere van egy lánynál, akkor nem verni fogja, hanem a tenyerén hordozza."

Megint csak nem feltétlenül igaz. Több ellenpéldát is tudok a sajátomon kívül (minden irányba: sikeres-barom, sikertelen-barom, sikeres-rendes, sikertelen-rendes). Nem (csak) ettől függ és kész.

"Mert ha végigböngészel a kérdéseken és pl. a női elvárások kerülnek szóba, hirtelen minden nő valami tündérmese szintű történetről mesél. "

Hát, én sok kérdéshez oda szoktam írni, hogy az életben nem állnék már szóba olyan férfival, aki nem tetszik (ha szingli lennék, mert ugye ez már nem téma). Egy nyomorult randira nem adtam esélyt az exem után olyan férfiakkal, akiket csúnyának, vagy esetleg semmilyennek/átlagosnak láttam. Csakis olyanoknak, akik már külsőre nagyon tetszettek. Volt sok ilyen, közülük pedig személyiség alapján választottam a páromat, akivel 5 éve működő, boldog kapcsolatban élünk. Ha egyszer neadjisten szakítanánk, akkor sem mennék el még egy randira sem olyannal, aki nem tetszik.

"Pszichológust is hallottam már érvelni többször is közgazdasági fogalmakkal és közgazdászt is hallottam már pszichológiai kísérletről beszélni. "

Szakmabeliként mondom, hogy ettől még te még mindig nettó butaságokat írtál a bántalmazás lélektanáról, a másik két válaszoló viszont kapizsgálja a dolgot (főleg a 78%-os).

#18, ha a barátod anno lúzernek volt kikiáltva, és mégis összejöttetek, akkor miért is tartod lúzernek azokat, akik mondjuk pont ilyenek, és ide irkálnak? A lányoknál nem sikeresek, na bumm, van még ezer és egy fontosabb dolog az életben, amiben viszont jók. Csak mert a logikád szerint most eléggé magad ellen beszéltél...

Senki nem kérte tőled azt se, hogy olyannal randevúzz, aki nem tetszik. De ettől még nem kéne leugatni őket. A 78%-os se tette. A piros kezet pedig visszaadtam.

#18: "Az én exem soha nem volt helyes a szememben."

Megértheted: Nehéz elhinni, hogy olyat csókoltál, akit nem találtál vonzónak és helyesnek.

"Remekül megfogalmaztad, hogy miért nem a külsőtől függ az, hogy kiből lesz bántalmazó. Teljesen elhiteltelenítetted annak a válaszát, aki szerinted jókat írt. :D "

Ha elolvasod azt, hogy mit cáfoltam és megnézed, hogy mire irányultak a kérdéseim, jól láthatod, hogy csak azt cáfoltam, hogy egy helyes srác nem lesz bántalmazó, mert helyes. :D

"Először is, attól, hogy valaki helyes, nem feltétlenül ugrik be alá fél perc alatt 20 lány."

Néha beszélgess helyes srácokkal és helyes srácokra nyálukat csorgató lányokkal... :D

"A barátom hiába magas, helyes arcú, tinikorában kifejezetten lúzernek volt számon tartva, mert introvertált, elvont és kocka. Soha nem volt dolga nővel, mielőtt velem összejött volna. Azóta eltelt pár év, sokkal kapósabb lett, sok csaj kacérkodik vele, simán találna szexpartnert és barátnőt is, ha szingli lenne. "

Tehát, a pasid szimplán még fiatal volt és nem bontotta ki a szárnyait, mert nem is akarta. Most, hogy kibontotta, ugrana alá 20 csaj. Köszönöm, hogy megcáfoltad a fenti állításod.

"De egy férfinak is lehet igénye kapcsolatra, testi-lelki összetartozásra, és a férfiak is kereshetik azt a nőt, akivel akár egy életet is leélhetnek."

Ez így van. Mindenkinek lehet igénye, mindenre. Az átlag, jól kinéző emberek többsége mégis kiakarja magát élni és a testi örömöknek ad, aztán később áll át esetleg mélyebbekre is. (Ezzel amúgy szerintem semmi gond.)

"Itt egyesek úgy állítják be, mintha minden férfi arra vágyna, hogy egymás után dugogassa végig a nőket, és minden férfi szívesen bántalmazná is őket, "feszegetné a határokat", csak egyesek azért nem teszik, mert nem tehetik meg, csak a helyesek, sikeresek."

Nem minden férfi, de a legtöbb tényleg szeretne sok nővel lefeküdni. Akinek lehetősége van, nem véletlenül csinálja. Ezt be is valljuk. Azt senki sem mondta, hogy mindenki, aki sok nőt megkaphat, veri a nőket. Arról van szó, hogy náluk sokszor pont ez az oka. Ismerek is pár ilyen férfit, egy konkrétan a családtagom.

"Persze, van olyan, hogy egy helyes srác elszáll magától, és egy igazi érzéketlen, beképzelt kis kivagyi alak lesz, de nem törvényszerű, mivel a legtöbb embernek vannak érzelmei és társas igényei. "

Nem törvényszerű, de általában ez történik. Nem véletlenül alakulnak ki az általánosítások ilyen téren mindkét nemről.

"Megint csak nem feltétlenül igaz."

Nem feltétlen igaz, de általában igen.

"Hát, én sok kérdéshez oda szoktam írni, hogy az életben nem állnék már szóba olyan férfival, aki nem tetszik (ha szingli lennék, mert ugye ez már nem téma). Egy nyomorult randira nem adtam esélyt az exem után olyan férfiakkal, akiket csúnyának, vagy esetleg semmilyennek/átlagosnak láttam. Csakis olyanoknak, akik már külsőre nagyon tetszettek. Volt sok ilyen, közülük pedig személyiség alapján választottam a páromat, akivel 5 éve működő, boldog kapcsolatban élünk. Ha egyszer neadjisten szakítanánk, akkor sem mennék el még egy randira sem olyannal, aki nem tetszik. "

Az ilyen szintű őszinteséget díjazom. Ha válaszoltál ezekre a kérdésekre, akkor láthatod, hogy a többség nem ilyen válaszokat írt.

"Szakmabeliként mondom, hogy ettől még te még mindig nettó butaságokat írtál a bántalmazás lélektanáról, a másik két válaszoló viszont kapizsgálja a dolgot (főleg a 78%-os)."

Nettó butaság az, hogy a lehetőségeket kihasználja az emberek egy része? Szakmabeli ismerősömmel beszélgettem én is a témáról.