Melyik a jobb, dicséretesebb viselkedés?

Ha többet vár el...háát

Reménytelen eset mindkettő!

Egyik sem dícséretes kategória.

Az egyik ragaszkodik valamihez ami lehet túlzás = tehát nem tud jellemfejlődni, az az élet egyéb területén is megmutatkozik.

Aki meg lejjebb adja, az legalább próbálkozik, az élet pedig úgyis szelektálja majd a társait, hisz nem tud együtt lenni olyannal akihez nem vonzódik, de ha keresgél, nagyobb eséllyel találhat olyan nőt, aki ha külsőleg azt gondolnánk nem olyan megkapó, de a belső tulajdonságai miatt simán beleszerethet, akkor nyert az illető. ;)

Egy jó párkapcsolathoz is jó önismeret kell. Elsősorban az, hogy tudjam, én mennyit érek, másodszor meg az, hogy tudjam, mit akarok elengedhetetlenül, ami nélkül nem tudnék boldog lenni egy kapcsolatban.

Ezek után lehet keresgélni. Ha meg tudom magamról, hogy az ideálomhoz képest labdába sem rúghatok, ideje felnőni a szintjére.

Ha nagyon muszáj dönteni, akkor a B. Abban legalább van gerinc, tartás.... És törvényszerűen egy erős férfi, aki megtanul boldogan élni, akár párban, akár egyedül. Az A csak egy csicska.