A nőket miért idegesíti az, ha egy buliban a nála szebb barátnőjét környékezik meg a férfiak, nem pedig őt?

#6

A barátnőm is pasizott volna, hidd el... Csak az arcára kiült a negativitás. Én buliban szeretek táncolni, feloldódni, jól érezni magam. Ő meg ült 1 széken, mert épp valaki csúnyán nézett rá... És nem, nem hagytam ott soha, attól, hogy épp szóba álltam valakivel. De be is vallotta, hogy rosszul esik, hogy mindig csak hozzám jönnek oda...

16 éve barátnőm, lazán a szemébe is megmondtam, amit gondolok, ha ül a sarokba, és mindenkire gyilkos szemmel néz, akkor ne csodálkozzon, ha nem keresik a társaságát. Nem csúnya lány. De nagyon negatív a kisugárzása, és nagyon sértődékeny. Helyre szoktam tenni néha.

De ezek, amiket leírtam, közel 5 éves sztorik, nem aktuálisak.

Mert a szép nőt akarja minden pasi felszedni, nem pedig a barátnőjét. Ezért kell a barátnőjével beszélgetni, esetleg megkérdezni, hogy elviheted e a szép barátnőjét.. :)

F

Szerintem ez egy tök logikus dolog. Értelemszerűen féltékeny, irigy és rosszul esik neki, hogy nem őt szólítják le, valamint az is játszik, amit már szintén írtak előttem is, hogy ilyenkor rosszul esik neki, hogy a barátnője nem vele van, hanem pasizik. Ha ez gyakori, akkor az csak fokozza a helyzetet.

Nekem is volt egy olyan barátnőm, aki gyönyörű volt. Mindene tökéletes, szép arc, jó kisugárzás, nagy mellek, kerek fenék, szép nőies alak, hosszú hullámos haj. Én nagyon szerettem őt, jól kijöttünk egymással, sok időt töltöttünk együtt és már kisgyerek korunktól kezdve ismertük egymást. Ugyanakkor megmondom őszintén, hogy egy idő után már nagyon idegesített, hogy akárhová mentünk együtt (nem kifejezetten buliba, hanem bármilyen programra vagy beülni valahová), annak szinte mindig az lett a vége, hogy ő valakivel lelépett és mehettem a dolgomra vagy pedig amolyan "gyertyatartóként" funkcionáltam...Egyrészt zavart az, hogy onnantól kezdve én megszűntem, le lettem rázva, félre lettem rakva és egy szót nem szólt hozzám...konkrétan arra kellettem, hogy amíg nincsen más, addig én ott legyek, addig beszélgessünk, elkísérjem, vigyázzak rá stb...Másrészt pedig nyilván nem tett jót az önbizalmamnak sem. Akárhová mentünk, mindig ő került a középpontba, őt környékezte meg az összes srác, őt akarta felszedni mindenki, ő pedig persze ezt nagyon élvezte...ezzel nekem nem az volt a bajom, hogy az a bizonyos pasi nekem kellett volna vagy én szerettem volna a helyében lenni és nem is maga a tény zavart, hogy ő sokkal szebb nálam, nem akartam én neki semmi rosszat stb., csak szimplán huzamosabb idő után az embernek ebből már elege van és ez egy sz@r érzés tud lenni...konkrétan egy utolsó senki bányarémnek éreztem magamat, nulla önbizalmam volt, az önértékelésem az kb. a padló szintjén volt. Ez a barátság sokáig kitartott, mert amúgy ezektől a dolgoktól eltekintve tényleg jól működött, azonban szépen lassan leépült, kevesebbet találkoztunk és végleg megszakadt (sokkal inkább más okok miatt, de azért ennek is volt némi szerepe). Azóta szebb nyilván nem lettem, de én százszor jobban érzem magamat, sokkal jobb a hangulatom, a közérzetem és már magabiztosabbnak is érzem magamat. Most ez mind gáz vagy nem gáz, szégyelnivaló vagy sem, én így éreztem. (Zárójelben jegyzem meg, hogy én pont tapasztaltam olyat, mikor egy srác oda akart jönni hozzám, de nem tette meg, mert a barátja elrángatta, hogy "ne már, ne hagyj itt, nem csajozni jöttünk"...bár az lehetséges, hogy arányaiban azért ez inkább a nőkre/lányokra jellemző.)