Létezik olyan fiú, akinek még sosem volt párkapcsolata? És ha nem volt, akkor miét nem?

Nekem még nem volt. ( De persze még sokan vannak így. )

Azért, mert:

- Aki nekem tetszett/szerelmes voltam belé, nem viszonozta. Illetve egy valaki lehet általánosban, de akkor nem mertem neki elmondani pedig megkérdezte és inkább hazudtam:D De annyi idősen talán jobb is, úgy se lett volna komoly. Viszont az osztály " jó csaja " volt, szóval nem is értem hogy tetszhettem neki... ( tisztán látszott rajt, még én is levettem )

- Akinél konkrétan bepróbálkoztam nem pedig csak plátói volt, hát ők se tudták viszonozni.

- Nem nézek ki valami jól. Mármint fejre.

- Igazából egy kezemen megtudom számolni mennyiszer próbálkoztam és még maradna ujjam. Tehát nem is kezdeményeztem valami sokszor.

- Többek között azért, mert élőben e tekintetben eléggé félénk vagyok, nincs sok önbizalmam, neten meg nagyon nehezen találok olyan lányt aki tetszene ( élőben valamiért többet látni ). Mondhatni válogatós vagyok.

Valami ilyesmi lehet az ok. :) Neten volt akinek "tetszettem", helyesnek gondolt, de akkor meg ugye fordítva nem volt meg ugyan ez. Illetve ha meg is lett volna, akkor még mindig ott lett volna a távolság.

23/f

Én azt nem szeretem, amikor írom nem volt még senkim, akkor az jön: biztos valami oka van. Nem, semmi oka nincs.

Kezdeményeztem, kedves voltam, elutasítottak. Ez a körfolyamat megy újra és újra.

És nem vagyok szomorú miatta. Vagyok olyan jó, mint akik elutasítnak.

Egyszerűen rossz az életet egyedül élni folyamatosan.

Létezik.

Azért nem sikerült mert nagyon akartam és közben nem volt helyén az önbizalmam és vége lett.

A pornó és amaszturbálás is kivette belőlem az életet hosszú évekig.

Nem jártam el.. Kevés volt a barátom aztán a pénzem és az időm.

rohantam haza a pornó elé.

De közben mindig próbáltam ismerkedni főként neten facebookon.

Randikig eljutottam de semmi komolyabb egyszer csak bejelentették mindig hogy vége vagy legyünk csak barátok vagy leépítettek.

Vérzik a szívem a magánytól és s sok elutasítástól, próbálom építeni az önbizalmam és az életem de sok most is a logisztikai probléma.

Most kint dolgozok ausztriában lett egy munkám és ideköt de így meg mégnehezebb párt találnom, néha már a hitemet is elvesztem.

A barátaim tartják bennem a lelket és az a pár lány akivel neten tartom a kapcsolatot mert ők valamennyire szeretnek és elfogadnak. Egyik másikkal néha úgy érzem több is lehetne de annyira messzinek tűnik minden.

Miközben gyorsan telnek a hetek hónapok

29F

24f vagyok még két hónapig 12-14 évesen online szerettem valakit de kihült utána elkezdtem szólózni evvel elvoltam 3 évig aztàn lápos közegbe kerültem bunyón jàrt a fejem mert volt aki szívózott velem 19 évesen beleszerettem ismét valakibe megtettem mindent nem sikerült 20 évesen összejött az egyik osztàlytàrsammal utàna itt érzelmileg lezàrtam aztàn elkezdtem önvizsgàlatot tartani és olyannal talàlkoztam ami meghaladta azt amit normàl keretek között fellehetett volna dolgozni közben talàlkoztam egy tízből tizes lànnyal akit a problémák miatt elengedtem ez kiszívta az életet belőlem eléggé meg egy sutyeràk betalàlt a buszon aztàn apám irànyítani probalt nem hagytam felmentem elvonulni es elertem a mélypontom konkretan átjutottam addig befelé kerestem majd olyan mélyre mentem hogy megláttam a másik felszínt azt amit nem magamnak tartottam hanem ahol mások tartanak engem valaminek uhh életem top 5 legrosszabb érzete aztàn jöttek fura gondolatok majd azok elfogadàsa meggyűlölt mindenki szinte mert elengedtem magam de látom már hogy ezek lényegtelenek voltak.

Màr túl vagyok de a magàny körbezár pornó meg a legalapabb rutin az életemben. Amúgy ezt mind szándékos volt én hagytam én nem vertem meg aki piszkált lényegében unalomból mindig megyek egyre lejjebb de a vicc hogy tök mindegy mennyire mész le mindig középen vagy mindig lesz körülötted valami valaki csak hát az űrben nen szabad sokáig maradni mert megöl